A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Debrecen-gúti "Zsuzsi" vasút
303 belátása szerint kezelte, mígnem Mária Terézia királynő királyi dekrétuma nem szab irányelveket az erdők védelmére, a velük való gazdálkodásra. Majd a Debrecenben annyira nem szívesen látott királyi biztosok adnak ki utasításokat az erdők kezeléséről. így például Götz királyi biztos 1788-ban arra ad utasítást, hogy egyes erdőket az erdőmesterek kezelésére kell bízni, a kivágásokat tervezni kell, a „polgári failletőséget” megfontoltan kell szabályozni s végül, hogy a kitermelt fa tárolására „faraktárakat” kell kialakítani. Később elrendelik a vágástervek évenkénti készítését. Mindezek mellett kétségtelen tény, hogy a Debrecenben és környékén nem alakult ki egyáltalán a fa feldolgozásával foglalkozó ipar, aminek az lehetett az oka, hogy „az idevaló lakosság nem kedveli a fa- munkát és nem is érti azt /../ Különösen sok baj van a szerfa szállításával, mert a nagyobb méretűeket a gyakorlatlanság miatt hihetetlenül nagy veszödséggel rakják fel a szekerekre... ”.7 De a „polgári fa- illetőség" beszállítása is, esetenként csaknem 30 km távolságról egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Mindenesetre ezeknek az erdőségeknek köszönhető volt, hogy Debrecenben megépülhetett az egykori Piac utcai „Nagyhídi', majd később a kemény és időtálló tölgyfából készülnek a város első utca- burkolatai is. A fa iránti igény megnövekedvén, a város szenátusa úgy határoz, hogy vállalkozóra bízza a fa kitermelését és a városi szükségletű fa beszállítását. A megbízást természetesen „ versenyeztetés” útján adják ki. A hatalmas erdőségben folyó kitermeléssel egy időben, a kialakult erdei tisztásokon itt- ott szegény földművelők kezdenek letelepedni, akik elsősorban a nincstelen szegénységből kerülnek ki s a téli hónapokban a fakitermelésből, egyébként földművelésből tartják fenn magukat. Téli tüzelőjüket természetesen a környező erdőből szerzik be. A városi magisztrátus már a XIX. század elején felfigyel e jelenségre és egy 1828-ból származó városi törvényhatósági jegyzőkönyv szerint.8 Ám még ennél is nagyobb kárt okoz az erdei telepesek házi állatainak erdei legeltetése. Hasztalan a város minden tiltó és fenyegető intézkedése: az 1880-as évekre az erdőkben állandósulnak a tanyák, amelyekben a gazda s egész családja él, a gazdálkodás mellett fakitermeléssel és erdőtelepítéssel foglalkozván. A város végül kényszerül ezt tudomásul venni, de feltételül szabja, hogy egy tanyagazda legfeljebb egy lovat és két tehenet tarthat két koca és aprójószágok mellett. A szegényebbje csak földbevájt kunyhót épít s abban tengeti életét. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX Az erdei vasút első vonalai. Óriási jelentőségű volt 1857-ben a „ vaspálya” debreceni megjelenése, mely kihatott az erdőgazdálkodásra is. Berger Henrik vállalkozó ugyanis arra alapozta a „gőzfavágójának” 1880 táján Debrecenben történt felállítását, hogy ekkor már szó esik az erdei vasút megépítése, amellyel a fa beszállítása Debrecenbe jelentősen olcsóbb lesz. Erről így ír a már idézett erdőmester: „...A szállítás eddig szekéren történt. /../A halápi vágástérről 5 év óta, a polgári illetőségen kívül eső összes fatömeget egy 7 Kövessy Kálmán: Debrecen erdőgazdasága (in : Debrecen sz. kir. város múltja, jelene és jövője. Szerk. Csobán- Csűrös.) 317. p. s Debrecen egyetemes leírása 980.-682. p.
