A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kovács Ilona: Kertségi olvasókörök Debrecenben a XX. sz. első felében
261 ság és laza beépítés miatt a kertségek közművesítése nem történt meg. Noha 1894- ben e területek belsőséggé váltak, még sokáig megőrizték kert jellegüket. A város- központtal szerves kapcsolatuk nem alakult ki. Az építkezés és kintlakás ellenére a kertek zárt jellege továbbra is megmaradt. Minden kertséget kerítéssel, de legalább árokkal vettek körül és a bevezető utakat kapukkal zárták le, melyek több helyen a II. világháborúig fennmaradtak. Minden kertnek külön kertgazdája és közösen tartott csősze volt, aki éjjel-nappal a kertben tartózkodott és vigyázott a kerti javakra.28 A XIX. sz. második felében kezdtek kialakulni az un. telepek is, amelyeket tulajdonosaikról neveztek el. Ezek a következők: Vida, Szotyori Nagy, Tisztviselő, Kerekes, Geréby, Vályi - Nagy, Erzsébet, Wolafka, Barcsay, Márk Endre, Poroszlay - Márk, Bihary, Bozzay, Onossay, Emerich, Böszörményi, Márton Kálmán, Halasy, Kónya, Bauer, Móric, Patay, Vecsey, Katz, Cecília.29 A századforduló idején a város külső területén két önálló település is létesült, melyet a város vezetősége újból és újból fel akart számolni. Olyan nincstelenek telepedtek itt le, akik önálló családi ház építéséhez szükséges telket nem tudtak vásárolni és lakást sem tudtak bérelni. Ezért a városi tulajdont képező Olajütő és a régi Téglavető területén telepedtek le.30 Az előbbiekben felvázolt településtörténeti sajátosságokból is következik, hogy a két háború közötti Debrecen funkcionálisan jól elkülöníthető övezetekből állt. A történeti városmag, a belváros több részre oszlott: belső magját a nagyvárosi jellegű Piac utca és a belőle nyíló néhány utca eleje képezte; a kisvárosi üzletnegyed formacsoportja főként a Csapó ill. a Hatvan utcára volt jellemző. A történeti városmag legnagyobb részét a kisvárosi lakónegyed övezete alkotta, peremén keskeny sávban félagrár jellegű övezet terült el. A belváros szélén apró telkű külváros, a hóstát helyezkedett el. Ezt a nagy helyigényű intézmények övezete fogta körül, melyben gyárak, raktárak, kórház, pályaudvar helyezkedtek el. A város legszélső és egyben legnagyobb övezete a lazán beépített második lakónegyed övezete volt. Ez foglalta magában a kertségeket és telepeket.31 A következőkben részletesebben áttekintem, hogy az egyes olvasókörök a város mely területén fejtették ki működésüket, hol volt a székhelyük és a kör tagjai mely utcákban laktak. A Csapókerti Függetlenségi és 48-as Olvasókör és a Csapókerti Református Olvasókör nemcsak a Csapókertben de a környező telepeken is működött. Mindkét olvasókör a Kisfaludy u. 39. szám alatt rendezte be székhelyét. Ez az ingatlan az egyesület tulajdonában volt 1942. augusztusáig, amikor is a református egyház tulajdonába került. Az épületet az olvasókör továbbra is díjmentesen használhatta. Az épület nagy teremből, kis teremből, ruhatárból, pénztárszoba és konyha helyiségekből állt.32 A Függetlenségi és 48-as Olvasókör tagjainak lakhelyéről csak kevés forrás áll rendelkezésünkre. Abból viszont az tűnik ki, hogy tagjainak többsége 4 utcában lakott: a Kinizsi, Kisfaludy, Jánosi utcában és a Vasúti soron. A Református Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 28 Sápi Lajos: Debrecen település és építéstörténete Debrecen, 1972 64-65. oldal 24 Debrecen utcanevei 40. oldal 30 Sápi Lajos: im. 70. oldal 31 Tímár Lajos: Vidéki városlakók Budapest, 1993. 55-60. oldal 32 HBMLX. 301.52.
