A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Antal Tamás: A Debreceni Királyi Ítélőtábla felállításának és Puky Gyula elnökségének története
222 Albert lelkes felszólalásában arra is kitért, hogy a tábla debreceni elhelyezését már a jogakadémia ittléte is felettébb indokolja.33 A rendkívüli közgyűlés február 6-án szavazott az átengedő nyilatkozat elfogadásáról.34 A jog és pénzügyi bizottmány előterjesztést készített, melyben kifejtette, hogy a megfelelő telek a debreceni 1. számú telekjegyzőkönyvben 12., 13. hrsz alatt felvett, a város tulajdonát képező telek volna, amely akkor a városi majorság udvaraként használtatott. A közgyűlés megjelent 137 tagja egyhangúlag igennel szavazott az állami tulajdonba adás kérdéséről. Eszerint kimondták, hogy a város a tulajdonában lévő, tehermentes kisdedóvót és a mellette fekvő majorsági udvart (amely együtt 1314 négyszögölt tett ki és 20 folyóöl homlokzattal bírt, a városházától száz, a törvényszéktől negyven, a járásbíróságtól nyolcvan, a pénzügyi igazgatóságtól hatvan, a színháztól száznyolcvan és a piactól 110 méterre feküdt) az állam tulajdonába bocsátja azzal, hogy ha nem megfelelő a telek, egy másikat fog e célra kijelölni.35 Időközben újabb rémhír kezdett terjengeni: a változatosság kedvéért ezúttal az Egyetértés röppentette fel Debrecen mellőzésének hírét, noha elismerte, hogy „az olyan evidens képtelenség ellen, hogy Debreczen az ország 10 legelső városának sorából egyszerűen kihagyassék, a statisztika és a geográfia is tiltakoznék”.36 Debrecen kinyilatkoztatta, hogy ha tíz tábla nem elég, akkor inkább állítsanak fel még egyet, de mellőzni nem lehet, mivel a jelentőségével egyetlen más város sem vetekedhet. Ezúttal azonban kiderült, hogy Debrecen lelkesedését nem támogatja mindenki. A nagyváradi Szabadság c. lap például zsírba fúló városnak nevezte Debrecent és a tábláért való versengést kárbaveszett önzésnek tekintette s szörnyű jajveszékelésnek. 37Hamarosan az oka is kiderült a szidalmaknak: Nagyvárad is pályázott királyi tábláért.38 A vészjósló hangok megingathatták az önbizalmat, mivel a polgármester - biztos, ami biztos - 340 országgyűlési képviselőhöz intézett levelet a helyi tábla ügyében. A levél január 30-án kelt, s benne, a város geográfiai, társadalmi, gazdasági adottságaira hivatkozva, győzködte a képviselőket a támogatás szükségességéről. Kiemelte, hogy Debrecentől a múltban elvették a távírdái kerületi hatóságot és a vasúti üzemvezetőséget is - ezek miatt a polgárság egyébként is szomorú.39 Sokkal hatékonyabbnak bizonyult végül a debreceni társadalom saját kezdeményezésű fellépése. A Debreczen felhívta a lakosságot, hogy „minden megyéből, minden városból mint egy ember emelje fel az egész országrész a szavát amellett, hogy az ő felsőbírósága abban a városban legyen, amely neki minden egyéb tekintetben [...] egyedüli központja. „Politikai különbségre tekintet nélkül invitált, hogy a polgárság vegyen részt a február 4-i városházi ülésen, hol „a városnak a Antal Tamás: A Debreceni Királyi ítélőtábla felállításának... 33 Db 1890. január 23. (16. szám). 2. p. 34 HBML IV. B. 1403/a. 1 l.k. 1890:28. 35 HBML. VII. 2/a. I. d. Másolat. 36 Egyetértés 1890. január 26. (25. szám) 1. p. 37 Db 1890. január 27. (18. szám) 2. p. 38 Db. 1890. január 30. (21. szám) 2. p. 39 Db 1890. február 4. (24. szám) 2. p.
