A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Antal Tamás: A Debreceni Királyi Ítélőtábla felállításának és Puky Gyula elnökségének története
218 annak egy részét rendelettel más tábla kerületéhez tartozó törvényszék, avagy járás- bíróság területéhez is csatolhatta.13 A királyi ítélőtábláknál az ítélőbírói személyzet elnökből, tanácselnökökből (I-, II. osztályú) és bírákból (I., II, osztályú), a segédszemélyzet elnöki titkárból (I., II. osztályú), tanácsjegyzőkből és fordítóból állt azzal, hogy tanácsjegyzői szolgálatra albírák is berendelhetők voltak. A berendelés maximum két évre szólhatott. Országosan kezdetben az ítélő táblai bírák száma a 245-öt nem haladhatta meg. A pontos létszámról rendre igazságügy-miniszteri rendelet határozott. Egy ítélőtáblára átlagosan 21 bíró esett. Működött emellett még igazgató, irodatiszt, írnok, számtanácsos, számtiszt, számadó és gyakornok is. Alelnököt és fogalmazókat nem alkalmaztak. A bírósági jegyzői kinevezésnek feltétele volt, hogy olyan kvalitásokkal bírjon a személy, hogy később - a szükséges gyakorlat megszerzését követően - törvényszéki bírául lehessen kinevezhető.14 Végül a Korona kinevezett teljességgel 244 bírát (elnök, tanácselnök, ítélő bíró), és pedig: 8 kúriai bírót, 163 királyi táblai bírót, 56 törvényszéki bírót, 8 ügyvédet, 5 királyi ügyészt és 4 járásbírót.15 Mint látható, a jogi professzió minden ágából kerültek ki bírák, még az ügyvédek közül is. Javadalmaikban fizetést, vidéken lakpénzt, Budapesten lakpénzt és helyi pótlékot húzhattak a kinevezettek. A fokozatos fizetéssel járó állások akképp voltak rendszeresítendők, hogy az állások teljes száma minden fokozatban egyenlő legyen. Polgári ügyekben a táblák rendszerint felfolyamodás útján végérvényesen döntöttek (rés iudicta). További rendes jogorvoslatnak a másodbírósági végzések ellen csupán a következő esetekben volt helye: 1. Ha a másodbíróság az egész eljárást újabb, vagy póteljárás megrendelése nélkül megsemmisítette. 2. Ha a másodbíróság az eljárást felfüggesztette, vagy megszüntette, vagy az elsőbíróságnak a felfüggesztést vagy megszüntetést rendelő végzését helybenhagyta. 3. Ha a másodbíróság a felfüggesztett eljárásnak újabb folyamatba tétele iránti kérelmet elutasította, vagy az elsőbíróságnak ilyen elutasító végzését helybenhagyta. 4. Ha a másodbíróság azon esetekben, amelyekben a rendes bírói illetőségtől eltérésnek helye nincs, az illetéktelen bíróságot illetékesnek, vagy az illetékes bíróságot illetéktelennek mondotta ki. A másodbírósági végzés ellen megengedett felfolyamodásnak halasztó hatálya nem volt.16 Bűntetti eljárásban fellebbviteli fórumként működtek, azonban a királyi törvényszékeknek a vizsgálat megindítását vagy folytatását elrendelő határozata ellen további felfolyamodásnak nem volt helye , továbbá a kir. táblának azon határozata ellen, mely által a kir. törvényszéknek vád alá helyezést elrendelő határozata helybenhagyatott, fellebbvitel szintén nem lehetett.17 Ha az elsőfokú eljárás a járás- bíróságon kezdődött, harmadfokon, egyébként másodfokon jártak el a táblák.18 Antal Tamás: A Debreceni Királyi ítélőtábla felállításának... 13 1890. évi XXV. te. 3-4. §. 14 1890. évi XXV. te. 5-7. 8„ 24. jj. 15 Várady Károly: A kir. táblai kinevezésekre [...]. JK 1891. május 29. (22. szám). 174. p. 16 A polgári törvénykezési rendtartás módosításáról szóló 1881. évi LIX. te. 59. §. 17 A magyar büntető törvénykönyvek hatályba léptetéséről szóló 1880. évi XXXVII. te. 45. § 18 A fellebbviteli bíróságok szabályozásáról [...] szóló 1883. évi VI. te. 1., 5., 7. §.
