A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kovács Teofil: Az Entwurf hatása a német oktatás helyzetére a Debreceni Református Kollégiumban a nyilvánosság elismeréséig 1849-1854
172 megértik. Továbbá jelezte, hogy minden országbeli nyelven elfogadnak beadványokat.28 Ez meglepően hangozhatott a központosító s németesítő törekvések mellett. Szoboszlai a gróf Forgács Antal kassai főispánhoz írt válaszában arról számolt be, hogy a magyar nyelvű hivatalos levelezés nagy könnyebbség, mivel a lelkészek közt kevesen tudnak németül.29 Jelentős engedmény volt, hogy a rendeleteket minden használatos nyelven elfogadták. Ez egy kissé eltér a korban megszokott hangvételtől. A nyelvhasználat nemcsak a katonai, közigazgatási írásbeliségben változott meg, hanem hatással volt a polgári érintkezésre is. 1850. február 20-án Länderer és Heckenast nyomdája német nyelvű levelében sürgette meg a superintendenst az 1848-ban rendelt egyházi névtár kifizetésére.30 Ezt március 13-án kénytelen volt helyesbíteni, hiszen az állítólagos címzett meg sem kapta a könyveket.31 [Ekkor már magyarul írt, talán azért, mert bocsánatot kért.] A német nyelvben való jártasság már korábban, a XIX. század első felétől feltétel volt egyházi részről a nagyobb parókiák betöltése esetén. A nyelvek ismerete bekerült a teológiai bizonyítványba is.32 A békés-bánáti egyházmegye két helyettes lelkészét, az öcsödit és a gyulait megvizsgálta a kiküldött bizottság, és alkalmatlannak találta a szent tudományokban. „Végre lelkészeink jelen helyzetéhez képest annyira megkívántató német nyelvben mind ketten egyiránt gyakorlatlannak találtattak. [Ezek szerint az egyházmegyék is megvizsgálták a végzettek tudományát, nemcsak a Kollégiumnak volt ez a feladata.]33 Az ügy később folytatódott. Gonda Lajos gyulai pap 1853. május 4-én Nagyváradon kelt levelében arról számolt be, hogy nem erősítették meg hivatalában. „Gyengének, hiánosnak, gyakorlatlannak ítéltettem, én, ki négy évek alatt Békés Megyének Fővárosában Gyulán szolgáltam, a’ német nyelvben járatlannak, ki egyházi szónoklataim nagyobb részét német auctorokból dolgozom, fordítom, s’ kevéssé németül még beszélek is.”34 A felháborodás érezhető a levélíró soraiból. Úgy látszik, hogy komolyabb német nyelvtudást kértek volna rajta számon. A forrásokból kitűnik, hogy más területen is, teológiai szempontból is volt ellene kifogás. Kántorjánosiból 1854. szeptember 13-án a nagykárolyi egyházmegye esperese jelentette, hogy Hornyánszki Victor Protestantische Jahrbücher für Oesterreich című munkáját felhívása ellenére nem rendelte meg senki „mit csupán annak tulajdonítok, hogy ezen egyházvidékünkbe nem sokan vannak, kik németül jól értenének.”35 Lehet, hogy ez a németesítéssel szembeni ellenérzéssel is magyarázható, és nem pusztán nyelvi okai voltak. A német nyelvű rendeletek mellett gyakran meglévő magyar fordítás is arra utalhat, hogy e nyelv ismerete nem volt elterjedve. A Szoboszlai Pap István superintendens Daróczi Mihály esperesnek írt levelében az 1850/51-es gimnáziumi tanévről szóló táblázat kitöltése kapcsán a következőt jegyezte meg. „Megjegyezni itt czélszerűnek tartom a következendőket. 1. Hogy német nyelven kell a beírásnak történni: maga a táblák szerkezete mutatja, Kovács Teofil: Az Entwurf hatása a német oktatás helyzetére... 2,1 TtREL I. . c. 8. 384. 24 TtREL I. . c. 8. 549. 30 TtREL I. .c.5.331. 31 TtREL I. . c. 5. 331. 32 TtREL 1. . c. 5. 342. 33 TtREL I. .c. 12. 1893. 34 TtREL I. . c. 14. 839. 35 TtREL I. . c. 18. 1868.
