A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Kovács Teofil: Az Entwurf hatása a német oktatás helyzetére a Debreceni Református Kollégiumban a nyilvánosság elismeréséig 1849-1854
168 A hajdani kétéves filozófiai tanfolyam meghatározó tantárgya ebben az új tantervben jelentéktelenné vált. Szabad tárgyakként a következőket nevezték meg: szépírás, rajz, ének, gimnasztika, modern nyelvek. A nyelveket illetően az oktatástörténettel foglalkozó Zibolen Endre megjegyezte: „Kimondották ugyanis, hogy azokban a koronaországokban, ahol a tanulók anyanyelvén kívül más nyelvek is használatosak, ezeknek elsajátítását is lehetővé kell tenni.”4 Az 1849. március 4-i oktrojált alkotmány értelmében Magyarország önálló államisága megszűnt, így a bécsi értelmezés szerint az Entwurf hatályos volt hazánkra is.5 Ennek szellemében adta ki 1849. november 6-án báró Karl v. Geringer, a megszállott területek polgári ügyeinek intézésével megbízott miniszteri biztosa a maga rendeletét. Bevezetésének akadályai: hiányoztak a tantermek, a tanárok, iskolai kézikönyvek. „Fokozottan sérelmesek voltak az Organisationsentwurf szervezeti intézkedései protestáns gimnáziumaink szempontjából. Sértették a két protestáns egyháznak az 1790/91. évi 26. törvénycikkben biztosított autonómiáját, az oktatás szervezete pedig szögesen eltért a korábbi gyakorlattól. A vezető helyzetű debreceni kollégium gimnáziumi osztályainak például ebben az időben is mindössze egy classium inspectora6 volt és a tanítást a gimnáziumi classisokat és filozófiai tanfolyamot elvégzett teológus ifjak, publicus praeceptorok látták el. A filozófiai tanfolyamnak a gimnáziumba való olvasztását sokszor az a körülmény is gátolta, hogy az akadémiai professzorok meghatározott feladathoz kötött alapítvány jövedelmét élvezték, és azt más célra felhasználni - így a gimnáziumi állás szervezésére - csak az alapító hozzájárulásával lehetett, vagy pedig egyáltalában nem”- írja Zibolen Endre.7 A rendelet 17. § szerint a tanítási nyelv a többség nyelve. A német tanulását minden más tannyelvű gimnáziumban biztosítani kellett, de nem tartották helyesnek kötelezővé tételét. „Egy olyan ügyben - olvasható a gimnáziumi terv elé bocsátott előzetes megjegyzésekben -, amely az ember leggyengédebb és leghatalmasabb érzelmeit érinti, bölcs dolognak tetszik minden - még a legjobb szándéktól vezetett - kényszert is mellőzni.”8 Ez persze nem így alakult a későbbiekben. A sürgető szándékot azonban már ekkor lehetett érzékelni. A nyelvoktatásról az Entwurf a következőket mondja: „A helyesen értelmezett gazdaságosság ilyen esetben abban áll, hogy a tantárgyra annyi időt szánjunk, amennyi ahhoz szükséges, hogy a ráfordított fáradság gyümölcsét be lehessen takarítani, ellenkező esetben jobb ha lemondunk a nyelv tanításáról.” Itt tehát mindenképpen a rendelkezésre álló idő optimális kihasználtságát tartották szem előtt, megfelelő órakeretet biztosítva a német nyelv számára. „Jelenleg már nem szorul igazolásra az, hogy a tanulók anyanyelvét és annak irodalmát mindenütt alaposan és részletesen tanítani kell. Nehéz viszont arról dönteni, hogy a tanulók kötelesek legyenek-e anyanyelvűk mellett még más, a birodalomban használatos nyelveket is megtanulni. A tervezet úgy rendelkezik, hogy valamennyi gimnázium köteles legyen minden, a gimnázium székhelyét adó koronaországban élő nyelvet, valamint - amennyiben ezek közt nem szerepelne - a németet is tanítani. Afelől azonban, hogy tanulók azt az oktatást - egyedül az anyaKovács Teofil: Az Entwurf hatása a német oktatás helyzetére... 4 Uo.: 12. 5 Uo.: 12. A gimnázium élén álló felügyelő professzor 1 Zibolen: 13. 8 Uo.: 15.