A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar vármegye gyásza Széchenyi István halálakor
lásfelekezet (református, római katolikus, görögkeleti, izraelita) apraja-nagyja igyekezett részt venni a közös bánat kinyilvánításában. Előbb elénekelték a XL. zsoltár „igen alkalmas két első versét”. A helybeli lelkész valóban kitűnő érzékkel választotta ki ezt a pár sort, amely Szenei Molnár Albert (1574-1634) fordításában (a reformátusok ezt használták) így hangzik: „Várván vártam a felséges Urat, / És íme, hozzám fordula, / Kegyelmesen meghallgata, / És megmutatá rajtam jó voltát. / Kivett a mély veremből, / És a bűn örvényéből, / És én lábaimat / Szép egyenes kőre / Jól elhelyeztette, / Vezérlvén utamat.”41 Ezután Matolcsi János „szónoklatában dicsőültnek honfiúi tetteit s érdemeit tolmácsolá”, végül a Szózat első három és utolsó szakaszával fejezték be a bensőséges együttlétet.42 43 Az utolsó hír, amely a bihari gyász-szertartásokról a lapokban megjelent, a Bagamér községben tartott református istentiszteletről szól; ennek időpontját azonban nem tüntették fel. Doszpoly János lelkész megható prédikációján felbuzdulva többen adakoztak a tervbe vett fővárosi Széchenyi-szoborra és a Magyar Tudományos Akadémia felépítendő palotájára41 Mindkét országos gyűjtés ekkortájt indult el, illetve vett újabb lendületet44 *, és a magyarság, így a bihariak tudatában szorosan összekapcsolódott, hiszen a társadalom különböző rétegei jogosan tekintették az akadémiát a gróf egyik legnagyobb és legértékesebb nemzetnevelő alkotásának, a hazai polgárosodás egyik emeltyűjének. Ez a felismerés tükröződik az Élesden tartott gyászünnepélyről olvasható híradásban is. Ezt szűk körben, a református papiakban tartotta „néhány lelkes hazafi”. Heten - köztük egy ügyvéd, egy református tanító és egy kovácsmester(l) - adakoztak az akadémia székházára: 13 pengő forintot és két húszast számoltak össze.42 A római katolikus Szent-Jobb községben május 31-én ennél több gyűlt össze a palotára és az akadémia tőkéjének gyarapítására, mégpedig 23 pengő forint 50 krajcár, egy császári arany és 12 ezüst húszas.46 Bihar vármegyében a maga nemében egyedülálló volt a Mezőkeresztesen (ma: Biharkeresztes) május 27-én, vasárnap lezajlott megemlékezés. Talán ez a kivételes jelleg késztette a tudósítót arra, hogy megjegyezze: csendesen, zajtalanul ünnepeltek. Néhány más — nagyon kevés! — magyarországi település vezetőinek példáját követve, netán azoktól teljesen függetlenül, az itteni községtanács megkockáztatta, hogy a községháza tanácstermében „a közadakozás fillérein” felállítsa a 154 Bényei Miklós: Bihar vármegye gyásza Széchenyi István halálakor 41 Énekeskönyv magyar reformátusok használatára. Debrecen, 1945. 50-51 .p. 42 Különfélék. = Pesti Napló, 1860. máj. 30. 2.p. 41 A magyar Akadémia palotája. = Vasárnapi Újság, 1860. aug. 12. 403.p. 44 Az akadémiai székház gondolata az újjászervezést követő első nagygyűlésen, 1858-ban vetődött fel. Országos gyűjtést indítottak, és a több évig elhúzódó, ám végül sikeres akció eredményeként 1865-ben nyílt meg a palota; vö. R. Várkonyi Ágnes: A Magyar Tudományos Akadémia a polgári tudományosság útján. = A Magyar Tudományos Akadémia másfél évszázada 1825—1975. Bp., 1975. 103-104.p. - A szobor felállítását a Magyar Tudományos Akadémia 1860. ápr. 10-én tartott rendkívüli összes ülése határozta el, majd az igazgató tanács április 18-án jóváhagyta és egyúttal adakozásra szólított fel; Engel József (1815-1901) szobrászművész alkotását csak jóval később, 1880. máj. 23-án leplezték le a mai Roosevelt téren; vö. Buday József: Széchenyi István szobrának leírása és története. Bp., 1897. 1-2., 34., 93.p. 43 A magyar Akadémia palotája. = Vasárnapi Újság, 1860. máj. 20. 249.p. - A húszas egy olyan pénzérme volt, amely húsz krajcárt ért, vagyis a régi pengő (vagy ezüst) forint harmadrészét. 4f’ A magyar Akadémia palotája. = Vasárnapi Újság, 1860. aug. 5. 391.p. - Egy arany értéke tíz pengő forintnak felelt meg.
