A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 1361-1599
14 recenhez tartozó külső földeken is, de bent a városban, „ha a bíró szolgái fogják meg a bitangot, az mindenestül az Ispotálynak jár”. Még világosabb az uradalom falvai és Debrecen tekintetében a földesúri bíráskodásban fennálló különbség. A falukon a bíráskodást a tisztek gyakorolják. Ugyanők büntetik a mezőváros határán, vagy a városban sokadalom idején elfogott idegen gonosztevőket. „Az városbeli gonosztevő embert az debreczeni bünteti meg, ahoz az tartozóknak semmi gondjok nincs, hanem ha appellatioban megyen elejbek”. Az uradalomban első fokon való bíráskodás mindenütt a bírák dolga, de fellebbezni a tiszttartókhoz lehet. „Az tiszttartók is törvény szerint szokott appellatiot ü felsége elejbe tartoznak bocsátani”. A fej- és jószágvesztésben hozott büntetésből a tiszttartók 20 forintot vegyenek, „Az többi ü felségéjé, kirül regestomot tartsanak és ű felségének róla számot aggyanak”. A mezőváros bírái és esküdtei valóságos földesúri jogokat gyakorolnak a Szilágyi Erzsébet és Mátyás által adományozott erdők felett. „Az erdőkhöz, sem a Nagyerdőhöz, sem az Apafájához az tiszttartók egyikhez sem nyúljanak és egy pinz érő fát is senkinek ne adhassanak, hanem mindez koráig az erdőkerülők az bírák gondviselésével őrizzék és az erdőket épen tárcsák”. Hasonlóképpen teljesen a mezőváros magisztrátusa kezében volt a kora középkor óta különböző adománylevelek által kapott, ez időben már az egész város közönségét megillető vásári jövedelem is „Debrecenben az tiszttartóknak sem vásárokhoz, sem sokadalmakhoz (országos vásár) nincsen semmi közik, hanem az bíró tisztét nézik azok”. János Zsigmond oklevelével az uradalom és a mezőváros gazdasági jellegű kapcsolata megszűnt. De megszűnt, - bár egyes utalásokból még lehet következtetni -, hogy néha fel-fel éledt az uradalmi tisztek előtti pereskedés, vagy a hozzájuk való fellebbezés is. Ennek Báthori Kristóf és az általa kiadott oklevelet megerősítő Báthori István 1582-ben rendelkezése vetett véget. Ez a rendelkezés lényegében véve a mezőváros bírájának és esküdteinek teljes joghatóságát biztosította a városban lakó nemesek felett is, de kategorikusan eltiltotta, hogy bárki tiszttartói Debrecen városában, akár rajta kívül valamiféle joghatóságot gyakoroljanak. A város lakóit semmiféle tisztek ne terheljék, ne zaklassák, ne háborgassák.18 Báthori István e kiváltságlevelével földesúri hatalom joghatósága Debrecen mezőváros polgárai felett megszűnt, még fellebbviteli formájában is. De a XVI. század második harmadától kezdve a század végéig állandó vita tárgya volt a városba költözött nemesek és a magisztrátus viszonyának rendezetlensége. Ez egy idő múlva összefonódott a mezővárosban lévő két nemesi telek sorsával is. A század végére mind a kettő véglegesen, hosszú viták után ez is rendeződött.19 Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 18 Varsó 1582. okt. 25. IV. A. 1021/b. Muo. 39. Iv 1552. szept. 22. IV. A. 1021/a. Meo. 72.
