A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 1361-1599
15 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX. V. A megmaradt iratok tanúsága szerint a mezőváros polgárai és a vármegyék között a rendi jogállás különbözősége miatt a XVI. század elején merült fel első vita. Debrecen Bihar megyében volt. II. Ulászló 1500-ben kelt oklevele szerint a debreceni lakosok és a Bihar megyei nemesek közötti perekben nem a vármegye, hanem a földesúr bírósága az illetékes. De ebben az időben, a mezővárosban aligha laktak állandóan nemesek, ha a nemesek és mezővárosi polgárok között perre került sor, a joggyakorlat szerint az alperes bírája előtt lehetett a pert megindítani, ez pedig inkább az úriszék lehetett, kevésbé a bíró és az esküdtek. Az ország ketté, majd három részre szakadásával megváltozott a helyzet, először szórványosan, később már tömegesebben kezdtek a biztonságosabbnak vélt helyre nemesi jogállású személyek is beköltözni s itt házat és telket venni. Az első ilyen beköltöző nemes 1550-ben Fráter György támogatásával lett állandó lakos. „Veres András szavaival vallotta, mikor a kincstartó levelét hozta, hogy ami a város jótéteményeit és terheit illeti, legyen az bármiféle adó vagy akárminémű szolgálat, kész lesz minden vonakodás nélkül megadni és szolgálni”.20 A helyzet megváltozott Szolnok (1552) de még inkább Gyula (1566) török általi elfoglalása után. Először 1561-ben Nagy Ferenc és Duskás Ferenc panaszkodtak János Zsig- mond előtt, hogy a töröktől való félelem miatt az ide beköltözött nemesek, akik házat és más jószágot is szereztek a városban, mint más, nem nemes lakók, élnek a mezőváros szabadságával, de a város részére való szolgálat alól kivonják magukat. János Zsigmond mandátuma azért megparancsolja az itteni nemeseknek „ha Debrecen mezővárosban lakni, annak kiváltságával, haszonvételével élni akarnátok, kötelesek legyetek velük egyenlő terhet vállalni és viselni”.21 Nyilván nem véletlen, hogy újból 1568-ban panaszkodtak János Zsigmond előtt Debrecen elöljárói, hogy a nemesek és a mezővárosi polgárok között különböző perek, viszályok és ellentétek szoktak támadni. A polgárok az ilyen esetekben a nemeseket is a bíró és esküdtek elé idézték. De azok a nemesi jogállásukra és előjogaikra hivatkozva vonakodtak ott megjelenni, minthogy azok nem nemesek: Úgy látszik, hogy inkább hajlandók lettek volna az uradalom tisztei előtt ítéletet kapni. Az uralkodó azonban - ekkor már, mint az uradalom földesura - kijelentette „Minthogy nekünk most ez idő szerint a mezővárosban nincs se jószágigazgatónk (praefectus), se kapitányunk”, ezért megparancsolta, hogy ezután - amíg ilyen tisztei nem lesznek Debrecenben - a nem nemes mezővárosaik perbehívására is kötelesek lesznek a bíró és esküdtek előtt megjelenni és azok ítéletét tudomásul venni. A mezőváros bírósága az ilyen perekben is hozzon ítéletet. Ha azonban a nemesek nem 20 Magisztrátusi jegyzőkönyvek. 1550. jún. 27. 226/10. reg. - Nevével még találkozunk az 1552. évi jegyzőkönyvben, de utána már nem. 409/9. reg. 21 Gyulafehérvár 1561. jún. 9. IV. A. 1021/b. Muo. 19. - Kettőbe hajtott papír, töredezett viaszpecsét. Hátlapján XVI. századi írással „Eleo ne ad, hanem ha szuksegh”. - Közölve HBML. Évkönyve (XVIII) 1991. 11-13. - 1557-1563. között a jegyzőkönyvek hiányosak. Duskás Ferencet első ízben 1567. február 4-én említik a jegyzőkönyvek. 1514. 162/4 reg.
