A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
141 két embertől, mint nevezetes gonosztevőktől való félelmében tette. A törvényszék azonban ezt a védekezését nem fogadta el és a szökevények elmulasztott feljelentése miatt az eddig elszenvedett fogságban töltött időn túl még egy heti rabságra ítélte. 9. Az 1836. szeptember 12-én kelt ítélet szerint, amikor Hermann Gotthilf nevű dorogi zsidó embert hadnagyi rendelkezés következtében a börtönbe kellett vinni, Kökényesi György, Molnár Péter, Hideg Ferenc és Kovács János, Dorog város cselédei valóságos embertelenséget és sérelmeket követtek el vele szemben. Különösen Kökényesi György ütötte meg két ízben is. Ezért őt negyven napi, a három másik vádlottat pedig 48 órai árestomra ítélték és a Hermann Gotthilfnek okozott sérelmek miatt 12 pengő forint egyetemleges megfizetésére kötelezték. 10. Az 1836. december 5-én hozott ítéletben tényként állapították meg, hogy Diós Mihály rab megszökésének a börtönben nem volt segítője és mint szabadon járó rab a vele szemben gyakorolt kíméletességgel élt vissza gonoszul. Egyszerre elszenvedendő 50 pálcaütésre ítélték. 11. Nemes Bíró Sámuel 40 éves és nemes Bíró Sándor 27 éves szoboszlói lakosok fogságukban, majd onnan erőszakos kirohanásuk után az Isten és az elöljáróság ellen borzasztó szitkokat szórtak, még a zsidók házára is rámentek, és ottani garázdálkodásuk során Bíró Sámuel az ablakokat is összetörték. Az elborzasztó káromkodás és a városházán elkövetett garázdálkodásért, amelynek következése az akkor ott fogva tartott híres tolvaj, Kaszás Sándor közösen célzott elszökését is végrehajtani törekedtek, a törvényszék 1836. december 5-én Bíró Sámuelt 1 évi, Bíró Sándort pedig 6 hónapi rabságra és az általuk okozott károk megtérítésére kötelezte. Vádat emelt az ügyész Galgóczi Gábor 32 éves tömlöctartó ellen is, mert ugyanekkor, lefekvéséről olyan formán értesítette a rabokat, „hogy aztán el ne szökjenek", amiből méltán gyanítható egyetértése által történt egy rabnak az elszökése. Ezért a szolgálatból elbocsátásra és egyszerre végrehajtandó 40 pálcaütésre ítélték.. A szoboszlói Tanácsot pedig felhívták, hogy azokat a tizedeseket, akik a rabok kiszökésekor a városházánál jelen voltak és sem a szökést, sem az onnan kirohanást nem gátolták, hites kötelességük elmulasztása miatt sújtsák 20-20 pálcaütéssel. 12. Enyedi István 27 éves hadházi tömlöctartót 1837. szeptember 4-én azért ítélte 40 pálcaütésre a törvényszék, mert a városi fogházban letartóztatott tolvaj és vérengző nemes Hadházi Ferencnek vétkes gondatlanságával elősegítette az elszökését. 13. Nagy András és Bence Mihály hajdúk 1838. június 22-én homokhordás végett a városon kívül kísért raboknak nemcsak megengedték, hogy pálinkát vegyenek, hanem abból maguk is ittak. Ez alkalommal nemes Porkoláb Miklós, aki szintén pálinkázott, Rab Istvánnal együtt szökést kísérelt meg. A rabok börtönbe vissza- kísérése után ezt a rendetlenséget a börtönőrök nem jelentették, ezért a törvényszék a szolgálatból csúfosan kicsapásukat rendelte el. Nemes Porkoláb Mihályt és nemes Kiss Sándort szökési kísérlet miatt 3-3 hónapi nehezebb vasban eltöltendő fogságra ítélték, további hét rabot két egymást követő napon 6-6 órát kurta vasban eltöltéssel sújtottak. Az ítélet szerint „minthogy a perben kifejlett körülményekből az is világosságra jött, hogy a rabok mostani kiszökésének nem kevés alkalmául szolgált az a rossz szokásuk az őrszolgáknak, hogy a dologra menő rabok kíséretében egyéb fegyvert nem használnak a kardon kívül. Erre nézve kötelességül tétetik s utasításul adatik a várnagynak az arra való szoros felügyelés, hogy bárhol és bárhová kísérHajdű-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX
