A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
142 tessen akármely rab, az azt kísérő őrszolga szuronyos töltött puskával legyen felkészülve arra, hogy azt szükség esetében a körülményekhez képest használhassa. ” 14. 1838. december 17-én a törvényszék Kiss János kerületi lovas katonával szemben azt a tényállást állapította meg, hogy a rabok minden lehető közlekedését nem gátolta, helybeli rabok üzeneteit, leveleit, apró-cseprő ajándékait a Debreceni Rabházakba, onnét pedig visszahordozgatta. Ezzel állására alkalmatlanná, érdemtelenné, sőt veszélyesen hűségtelenné vált. A szolgálatból elmozdításra ítélték és elrendelték, hogy helyébe más alkalmas személyt állítsanak. 15. Rab István 44 éves nánási lakost lopás miatt ítélték 2 évi börtönre ítéltékék. Büntetéséből még 5 hónap volt hátra, amikor a böszörményi fogházból elszökött. Szabolcs Vármegyében fogták el és ottani kihallgatásakor nevét is eltitkolta, Tóth Istvánnak mondta magát. A kerületi törvényszék 1839. február 5-én mint megjobbíthatatlan, rögzött gonosztevőt 3 hónapi vasban, közmunkával töltendő rabságra és szabadulásakor 25 botütés elszenvedésére ítélte. 16. Seres Mihály 36 éves hajdúkáplárnak 1839. elején a törvényszéknél kellett volna őrszolgálatot teljesítenie. Amikor azonban a tárgyalásról a várnagy kijött, nem találta ott. A szobájában akadtak rá, egy asszonnyal együtt, amint az éppen az ágyról tápászkodott fel. A tisztiügyész hivatali kötelességszegés miatt emelt vádat ellene. 1839. február 5-én az ítéletben megállapították, hogy a vádlottnak nem ez volt az első botránkoztató gonoszsága, a szolgálatával teljesen ellenkező cselekményéért állásának elvesztésére ítélték. 17. Tóth Sámuel 27 éves börtönőr 1839. október 23-án négy rabbal vízért ment a kútra. Az utcán több asszonnyal találkoztak s az egyik itallal kínálta meg a rabokat, akik azt elfogadták. A törvényszék 1839. november 4-én a rabokat a már elszenvedett 2 órai kurtavason túl még további 2 órai vason tartásra ítélte. Tóth Sámuel őrszolgát pedig keményen megdorgálták és mind neki, mind a többi őrszolgának kötelességévé tették, hogy a jövőben a rabok hasonló kihágását gondos előrelátással gátolják meg. 18. Farkas Mihály, Nagy Sándor és Kozma Mihály kerületi börtönőrök rabokat kísértek közmunkára. Út közben azokkal együtt betértek egy magánházhoz s ott nagymértékben ittasak lettek, s a börtönőrök a rabokkal összeverekedtek. Az 1839. november 4-én hozott ítélettel Farkas Mihály börtönőrt a szolgálatból elbocsátásra, a másik két börtönőrt pedig mivel az italozásban és a verekedésben kisebb mértékben vettek részt, 24 órai rabságra büntették azzal, hogy 2 órát rövid vasra verve kötelesek elszenvedni. Az italozásban részt vett rabokat pedig 3 napi, naponként 2 órai rövid vasban töltendő fogsággal sújtották. 19. A dorogi városi tanács Kleba János 38 és Fazekas János 48 éves embereket rendelte ki, hogy a rabokat kísérjék Böszörménybe a fogházba. A rabokkal azonban mind a saját házuknál, mind pedig út közben a csárdáknál italoztak. így aztán mind a rabok, mind kísérőik részegen érkeztek a kerületi fogházhoz. A törvényszék ezért 1841. január 27-én eddigi 4 napi fogságban töltött idejüket büntetésüknek tudta be és megintette őket, hogy a jövőben a hasonló vétkes rendetlenségeket kerüljék ki és elrendelte szabadon bocsátásukat. 20. Oláh János 22 éves és Molnár János 28 éves rabokat a kerületi börtönben a káplár arra utasította, hogy a rabnők cseberjét vigyék ki a cellából. Ennek teljesítéNagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban...
