A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
134 Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban... Büntető rendszer a Haidü Kerületben Bevezetés A Büntetőjog gyakorlásáról általánosan E jog gyakoroltatik: 1-ör A Városi Tanácsok által 2-or Kerületi fenyítő törvényszék által A Büntető Rendszer két fő részre osztható I. Résznek tárgya: a Büntető eljárás (a szó szoros értelmében) II. Résznek tárgya: a rabokkal bánásmód s azok élelmezése, vagy is a Börtön Rendszer. Ezt követően olvasható, hogy a Királyi Biztosság mely utasításait építették be javaslatukba, és hogy nem hagyták figyelmen kívül a Praxis Criminalis című büntető törvényt és a helybeli gyakorlatot sem. Rámutattak, hogy a Királyi Biztosok közül csak Kállay István idejétől -1835-től 1842. november 15-ig - találtak utasításokat, ezeket tárgyuk szerint felsorolták. A gondosan megszerkesztett munka I. Része, a Büntető eljárás az 1-39. sorszámú, a II. Része, a Börtön rendszer pedig a 40-56. sorszámú szakaszokból (§) áll. Összesen 44 iratot csatoltak mellékletként, ebből 26 az I. Részhez, a II. Részhez pedig 18 irat tartozott. A bizottság a mellékletként csatolt 18 irat tartalmát a javaslat 43-56. §-aiban ismertette általában azzal a megjegyzéssel, hogy azokkal egyetért. Az iratok 1841- 1847. között keletkeztek mindössze 4 irat volt a korábbi évekből. Tartalmukat illetően főleg a rabok kenyér adagjára, a rabtartási költségek kiszámítására és behajtására, a rabok dolgoztatására, keresményük elszámolására és a kezességen szabadlábra helyezésre vonatkoztak. Ami a beterjesztett munkának a II. Részét illeti, a bizottság a 40-42.§-ban a Börtön rendszer alapelveit fogalmazta meg. Érdemes szó szerint idézni. „Az emberiség javáért bátorságban (szabadságban) léte fenntarthatásáért a büntető igazság a vétkest fogházra kárhoztatta, ugyan azon emberiség java párán- csolólag követeli, hogy a szerencsétlen nem az elkárhozás helyére vettessék el, hanem úgy légyen felőle gondoskodva, miszerint kiszenyvedése után megjavulva térhessen a szabad emberek társaságába vissza, mert minden büntetésnek legmagasztosb czélja: a javítás. De e czélra csak hatályos eszközök vezethetnek, s illy eszköz alázatos véleményünk szerint kettő lehet. Egyik áll a rabokkal való szigorú ugyan, de emberi bánásban. Másik a rabok olly szerű elhelheztetésében, hogy a börtön irányukban bűniskolává ne váljék. Ezek nem új eszmék, ezek a míveltebb világ által közönségesen elismert igazságok, s ezek a T. Kerületnek is már rég idő ótai óhajtásai, amellyek iránt lépések is tétettek, de ez ideig, úgyszólván, sikertelenül. Mi ezekre vonatkozó adatokat sem mulasztónk el a T. Kerület sok üdvös rendelései évkönyveiben keresgetni s 1836. február 23-án kelt ollyan kiildöttségi javai-
