A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
130 a kidolgozáshoz nyújtson segítséget, ezt őszintén megígérte. Annak azonban nincs nyoma, hogy az új javaslat kidolgozása megtörtént-e. A Tisztiügyészi Hivatal 1836. június 6-án bejelentette a kerületi törvényszéknek, hogy nemes Kozma Bálintné a büntetését már kitöltötte. A Bihar vármegyében okozott károk megtérítésére azért képtelen, mert semmilyen vagyona nincs, ezért már az ítélet úgy rendelkezett, hogy személyét a sértett részére átengedi. Az ilyen rendelkezés azt jelentette, hogy a kártérítésre kötelezett a sértettnél annyi ideig tartozik munkát teljesíteni, amíg az okozott kár a napszám béréből megtérül. A törvényszék végzésében leszögezte, nem lehet tudni, a megítélt rabasszony személyét a károsult elfogadja-e? Ezért az ítéletet Bihar vármegye útján megküldi a károsultnak. Az onnan érkező tudósításig, mivel a rab asszony büntetését kitöltötte, hiteles kezesség mellett a fogházból kibocsátandó.50 51 52 Az 1836. szeptember 26-án tartott közgyűlésen a királyi biztos bejelentette be, hogy az ő számtalan ízben kiadott rendelete és utasítása ellenére Kovács András tiszti főügyész a rabokat a kerületi törvényszék végzése nélkül kibocsátja, bizonyos Ungváriné nevű rab pedig, akinek büntetése elvétele végett a fogházban kellett volna lennie, nemrégiben is huzamosan kint tartózkodott. A királyi biztos Kovács András főügyészt gyengélkedő egészségi állapota miatt a rabokkal való minden intézkedéstől felmentette és azok iránt minden további rendelkezést egyenesen és kizárólag Bíró Sándor tiszti alügyész kötelességévé tette. A közgyűlés tudomásul vette és erről az Ügyészi Hivatalt értesítette.1' Bíró Sándor tiszti alügyész 1836. december 5-én előadta a törvényszéken, hogy a hajdúvárosokból az előzetes letartóztatásban lévő rabokat a kerületi fogházba kísértetik, az iratokat viszont a fennálló rendelkezésekhez képest a Kapitányi Hivatalnak adják át. Ilyen körülmények között a börtönbe kíséréskor nem lehet megállapítani, hogy a rab közkenyérrel ellátásra jogosult-e, vagy nem. A törvényszék a városi tanácsokat arra kötelezte, hogy a rabok bekísértetése alkalmával a kerületi várnagyhoz intézendő iratban közöljék, hogy a rab magát elláthatja-e, vagy pedig közkenyérre van szüksége. Ehhez képest kell a rab tartásról gondoskodni, a kísérő levelet pedig a közélelmezési számadáshoz kell csatolni.12 Horváth Sándor nánási lakos rab 1836. december 5-én arra kérte a törvényszéket, hogy mivel háza népe ínséges nyomorúságban van, a még hátralévő néhány napi rabságát engedjék el és bocsássák haza. A törvényszék végzése szerint a törvény szigorúsága a kimért büntetés levonására nézve minden engedékenységet kizár, ezért a kérés nem teljesíthető.53 Bíró Sándor tiszti alügyész írásban jelentést tett a törvényszéknek arról, hogy Kálmán Ferenc és Csiszár Pál rabok Seres Mihály és Tóth József kerületi börtönőröket durván szidalmazták. A törvényszék a beadott nyomozati iratok alapján azonban azt állapította meg, hogy Kálmán Ferenc rab Cserép János börtönőrt illette káromló szavakkal és Kálmán Ferenc rab Cserép János börtönőr kíséretében részegedett le. Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban... 50 Uo. 1836 június 6. No. 24. 3. к 51 Uo. kér. kgy. jkv. 1836. szeptember 26. No. 806. 29. к 52 Uo. Btszék jkv. 1836 december 5. No. 6. 3. к 53 Uo. No. 10.
