A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
125 A városi vagy kerületi tisztviselők az olyan foglyot, aki a Kerület büntető hatáskörébe tartozó bűncselekményt követett el, sem kezességen, sem más szín alatt szabadlábra nem engedhetik és a nyomozás befejezése után köteles azonnal a kerületi tömlőébe kísértetni.. Az ez ellen vétőket szintén az ügyész köteles megidézni és ellenük minden mentség félre tételével hozzanak ítéletet. 6. Figyelemre méltó még a határozatnak az a rendelkezése, amely szerint a lakosság a rabok kintlétéhez, ide-oda kóborlásához már annyira hozzászokott, hogy azt a Magistratusnak bejelenteni szükségesnek nem tartja, ezért a nép előtt ki kell hirdetni, hogy ezentúl a kezességen kieresztendő rabok száma igen csekély lesz. Ha tehát a lakosok akár éjjel, akár nappal olyan embereket látnak szabadon, akiknek a tömlőében kellene raboskodni, vagy a kint dolgozók közül valakit vas nélkül lát, vagy éjszaka tömlöcön kívül talál, haladéktalanul jelentse be, a Tanács pedig köteles lesz az ilyeneket befogni és a kerületi börtönhöz az ok megjelölésével bekísértetni. A közgyűlés határozatát Kerületi Tiszteknek és a Városi Tanácsoknak azért adták ki „ hogy ennek nem tudásával senki magát ne menthesse. ”43 Pély Nagy Gábor 1822. január 3-án bejelentette a közgyűlésen, hogy a napokban Kovács András alügyész udvaráról egy rab megszökött. A közgyűlés elrendelte, hogy a Kerület főügyésze a rabot kivivő és gondját nem viselő Kovács András alügyészt büntetésének elvételére állítsa elő. Az alkapitány 1824. április 10-én a közgyűlésen bejelentette, hogy az Ügyészi Hivatal egy Pipó nevű rabot felsőbb rendelés nélkül a börtönből kiengedett. A főügyész azzal mentette magát, Pipó igen beteg volt, ezért bocsátotta el. A közgyűlés határozatával eltiltotta a Főügyészi Hivatalt attól, hogy a praesidium jogába helyezze magát és meghagyta, hogy Pipót ismét fogassa le. Görög János elítélt rab 1826. decemberében a szolgálatban volt börtönőrt úgy megütötte, hogy az elszédült. A törvényszék ezért két óráig tartó rövid vasra verését rendelte el. Ezt erőszakkal igyekezett megakadályozni, miközben a törvényszéket és a törvénytevőket szidalmazta. A törvényszék „ mind a példaadás, mind pedig megfe- nyítése végett” harminc pálcaütés elszenvedésére ítélte.44 1835. november 24-én a közgyűlésen Kállay bejelentette, hogy a kerületi börtönt megtekintette és annak ajtaját nyitva találta. Megállapította továbbá, hogy a beteg rabokat az egészségesekkel együtt őrzik. Elrendelte, hogy ezeket a rendetlenségeket azonnal szüntessék meg. A közgyűlés határozata szerint a beteg rabok elkülönítése végett a fogház bővítésére lenne szükség, de amennyire csak lehet, a betegeket elkülönítve őrzik. 1835. december 12-én Kazinczy Sámuel kerületi orvos javaslatára a közgyűlés úgy döntött, hogy a kerületi ház udvarának hátulján, a hajdúk háza mellett lévő szobát a beteg rabok részére engedik át. A közgyűlés 1835. december 9-én Karap Sándor és Orosz András táblabírókat azzal bízta meg, hogy szedjék össze a helytartótanácsnak a rabokkal kapcsolatban a Kerülethez küldött valamennyi rendeletét, a közgyűlési határozatokat és ezek alapján dolgozzák ki a rabokkal való bánásmódra vonatkozó javaslatukat.45 A királyi biztos három nap múlva, 1835. december 12-én újabb levelet küldött a Kerülethez. Ebben azt tanácsolta, hogy a kirendelt bizottság a véleményében Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 43 Uo. H kér. kgy. jkv. 1821. Mindszent hó 5. No. 727. 44 Uo. В tszék. jkv. 1826 december 5. No. 1. 2. к 45 Uo. 1835 december 9. No. 3. 3. к ____________
