A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 1361-1599
gyarországon lakott és 1569 után János Zsigmond foglalta el az uradalmat és tartotta meg a várost.7 A XVI. század első három évtizedében több földesura volt Debrecennek, de 1536. óta, 16000 frt. zálog summa fejében enyingi Török Bálint kapta meg. Felesége, férje török fogságba jutása után, ide is költözött, a városban levő telken épült castellumban tartotta szállását. Ettől kezdve Debrecen sorsát inkább az erdélyi fejedelemség határozta meg. Onnan kapta első rendtartását is. De még két évtizednek kellett eltelni, míg a közjogi helyzete és végleges hovatartozása tisztázódott.8 A drinápolyi békében (1568) bizonyos megállapodások születtek, nemcsak a királyi, hanem az erdélyi területek elhatárolásáról. Eszerint mindenik fél megtartotta, amire akkor a tényleges hatalma kiterjedt. Erdélyhez tartozott Magyarországból Máramaros, Bihar, Kraszna, Középszolnok, Kővár vidék, Zaránd és Szörény megyék egy része. Ezt az állapotot rögzítette le 1570. szeptember 16-án megkötött speyeri szerződés, amelyet csak 1571-ben tudták véglegesítetni.9 10 _________Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása IV. A közhatalmi változások az ország három részre szakadása után sem változtatták Debrecen rendi jogállását. A fentiekből kitűnik, hogy mindvégig földesűri mezőváros maradt, még akkor is, mikor időlegesen I. János királyként, egyben az uradalom földesuraként intézkedett sorsa felett. Mi sem jellemzi jobban a város jogi helyzetét, mint az a két oklevél, amelynek elsőjét 1552-ben enyingi Török János, a másikat 1569. János Zsigmond fejedelem adta ki. Az első lényegében véve 1693-ig fennállott igazságszolgáltatási szervezet alapokmánya, a másik a XVI. század folyamán működő magisztrátus jogkörének alapja lett. A Török János által kiadott oklevél azért szerfelett érdekes mert, a bevezetésben vázolja a rendtartás létrejöttének körülményeit. E szerint az oklevél kiállításának napján, regesztában mutatták be neki Debrecen mezővárosának bírái és esküdtei és az egész tanács a közelebb elmúlt Szent György napján (ápr. 24.) elhatározott bizonyos cikkelyeket, ezekben a cikkelyekben ugyanis bizonyos szabályaikba voltak foglalva „a mezőváros határozatai, miután az elhatározták és kiadták a köztársaság megfelelőbb igazgatására” és „kérték azokat a cikkelyeket, azoknak minden határo- * * 7 Szűcs István: Id. mű 1871. 165, 169-173, 175-177. p. - Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódoltság korában. Bp. 1918. 143. p. - Szendrev István: Id,, mü. 1984. 137. p. * Lukinich Imre: Id. mű 122-123, 132-133, 143-146. p. A rendtartás két helyen is megmaradt, oklevél formájában és mint tanácsi határozat az 1552. évi inagisztrátusi jegyzőkönyv elején (377/2. reg.) - Az oklevél kettős átírásban olvasható. Elsőként Petrovics Péter 1556. augusztus 23-án írta át és erősítette meg. Az oklevél bevezetése elárulja, hogy nála, mint Izabella királyné távollétében, Erdély helytartójával Debrecen két küldöttje bemutatta a földesúr aláírásával és pecsétjével ellátott rendtartást. Ezt az oklevelet Izabella királyné az előző kettővel egybefogva átírta és megerősítette 1557. március 2-án. Hibás dátummal közli Szűcs István: Id. mű 151. p. 4 Acsádv Ignác: Magyarország három részre oszlásának története. (Magyarország története, V. k.) Bp. 1897. 384-386, 388-392, 411-415. p. - Obomi Teréz: Erdély közjogi helyzete 1571-76. (Tanulmányok Szakály Ferenc emlékezetére) Bp. 2002. (Gazdaság- és Társadalomtudomány Könyvtár 2.) - Zoltai Lajos: Ismeretlen részletek Debrecen múltjából. Db. 1936. 10-12. p.
