A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Adalékok a micskei uradalom gazdálkodásának történetéhez a XVIII. században
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 99 Ezekből az adatokból is igazolható Papp Klára megállapítása, miszerint: "...a Berettyóhoz közeli területektől eltérően a Bisztra-patak melletti hegyvidéki falvak (Papfalva, Almaszeg, Középes), ...igen kis szőlővel rendelkeztek“.7' Ezen a három településen összesen 124 kapás szőlőt írtak össze, ami a micskei uradalom szőlőterületéből csupán 6,09%-os részesedést jelentett. Természetesen a kedvező értékesítési lehetőségek és a megfelelő munkaerő birtokában a földesúri kezelésben levő szőlőföldek is növekedtek, ennek eredményeképpen 1756-ban Micskén 73, Terjén 46, Tótiban 89 kapás allodiális szőlőt találunk.7' Az értékesítési lehetőségek említésénél természetesen a borra és annak eladásából származó jövedelemre kell gondolni. Számos országos példa mutatja, hogy a birtokosok bevételeinek nem kis (esetleg nagyobb) része a kocsmák hasznából származott,73 melyben a borkimérés játszotta a vezető szerepet, megelőzve a pálinkaárusítást. A bordézsma és az allodiális szőlőföldek adták a birtokos rendelkezésére álló bormennyiséget. Meg volt határozva, hogy az uraság számára mennyit és melyik időszakban kell árulni. Az 1756-os évben például a tizennégy településen a földesúr borából 1190 kis cseberrel kellett eladni.74 Ha egy cseber bor árát négy máriással vesszük egyenértékűnek, akkor ez valamivel több, mint 1500 forintot tesz ki! Az év fennmaradó részében a falu lakosai áruitathatták saját borukat, illetve, ahogy az almaszegiek nyilatkoztak: ’’Három hónapi korcsmánk vagyon, mely idő alatt pályinkát is megenged az uraság áruitatnunk”.77 Az országos tapasztalat szerint az olyan településeken, melyek nem rendelkeztek szőlőföldekkel, ez három hónapot jelentett (szeptember 29-től számítva).76 Ahol viszont folyt szőlőművelés, ott szeptembertől egészén április 24-ig árulhatták borukat. Ezt a megállapítást azonban finomíthatja az a tényező, hogy az eladás szempontjából mennyire fekszik kedvező helyen az adott település, mert előfordulhatott, hogy még a három hónapos időtartamot sem tudták kihasználni. Érdemes megnézni, hogy mit is jelenthetett egy-egy forgalmasabb út melletti fekvés. A micskeiek vallották: “Ország útjában levő helységünknek Szent Mihály naptól való Szent György napig való korcsmája van... ” - ellenben Középesen: “Három holnapi korcsománk volna, de - minthogy országútján kívül lakván - nem igen kél, ritkán szoktunk áruitatni’’.77 A micskei uradalom falvaiban az úrbérrendezéskor két település volt, amely szeptembertől áprilisig árult: Micske és Tóti. Ha visszatekintünk az 1756-os összeírás ide vonatkozó adataira, látjuk, hogy itt rendelkeztek a legnagyobb (Micske) és a harmadik legnagyobb (Tóti) szőlőterülettel. Egy 1763-ban írott levélben Baranyi Gábor felsorolta a fontosabb szüreti helyeket, ahová más helységekből is kell átirányítani munkásokat, s itt szintén két település szerepelt: Micske és Tóti (a szüretek időtartama pontosan be van táblázva, így az említett két helységben október 71 72 73 74 75 76 77 71 Papp K.: im. 89. 72 IV. A. 6/d. 208. k. 73 “A regéd uradalomban 1701-ben a birtok összjövedelmének 80%-át származtatták a korcsmáltatásból, Károlyi Sándor legfőbb jövedelmét ugyancsak a borárulás biztosította. ’’ ifj. Barta János: im. 85. 74 IV. A. 6/d. 208. k. 75 Bársony-Papp-Takács: im. 114. 76 Szent Mihály: szeptember 29., Szent György: április 24. 77 Bársony-Papp-Takács: im. 134.
