A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Antal Tamás: A közigazgatás és a bíráskodás újjászervezése 1867-ben
Hajdű-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 93 A KÖZIGAZGATÁS ÉS A BÍRÁSKODÁS ÚJJÁSZERVEZÉSE DEBRECENBEN 1867-BEN Antal Tamás ELŐZMÉNYEK A reformkori modernizációs törekvések egyik fő irányát a szabad királyi városok országgyűlési státuszának és belszervezetének átalakítása jelentette. A városi kérdés mielőbbi megoldása volt Debrecen követeinek feladata már az 1843/44. évi országgyűlésen is, azonban akkor még csupán a konzervatív és a liberális erők ellentétes nézetei formálódtak ki, s a szabad királyi városok szavazatszámának valaminő emeléséhez nem kerültek közelebb - ugyanis a karok és rendek tábláján az említett városok mindösszesen egy szavazattal bírtak, a megyei közgyűléseken pedig még annyival sem, mivel nem tartoztak a vármegyék hatóságához. A megyék és a városok közötti kollíziót jól mutatta az a szinte antinómikusnak tetsző ellentét is, mely szerint a szabad királyi városok akkor járultak volna hozzá belszervezetük reformjának megvalósításához, ha ezt egy olyan országgyűlésen tárgyalhatják meg, ahol mindegyikük önálló szavazati joggal bír - vagy legalábbis együttesen arányosabb számú szavazattal rendelkeznek -, a vármegyék viszont éppen az említett reformokhoz kötötték a szavazatszám növelését1. Mindazonáltal Szentkirályi Móric mégis jogszabály-tervezetet terjesztett az országgyűlés elé “Törvényczikk a királyi városokról” címmel, amely kilenc részből (fejezetből) állt, és szélesebb társadalmi alapokra kívánta helyezni a városok törvényhatóságát, a helytartótanácsnak enyhe főfelügyeleti jogot szánt felettük; s bel szervezetüket korszerűsíteni szándékozott a tanács helyetti kisgyűlés és a közgyűlési interpelláció bevezetésével. A követek a belszervezetről szóló részhez (225-381. §§) 486 felszólalást fűztek már a kerületi üléseken is, majd a két tábla kilenc üzenet- váltást igénylő, választójogi vagyoni cenzusokról, a helytartótanácshoz felterjesztendő határozatok számáról, a főfelügyelő új intézményéről és annak jogköréről szóló hosszas vitája után a javaslat végül nem került az uralkodó elé, s egyértelműen ki1 Kajtúr István: Szemere Bertalan és a városok reformja, in: Szemere Bertalan és kora 1. Szerk.: Ruszoly József. Miskolc, 1991. 190-191.p.
