A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Antal Tamás: A közigazgatás és a bíráskodás újjászervezése 1867-ben

tűnt, hogy a városi önkormányzat törvényi szabályozásánál a jogi megoldásokat - a szakmai reformelképzelések helyett - leginkább az élesen szemben álló hatalompolitikai megfontolások szükítik-tágítják“.

A városi-községi kérdés rendezése, a municípalitások modernizációja Európaszerte is a közjogi gondolkodás középpontjába került a hazai reformkor időszakában, s rendre születtek a népképviselet elvét részben-egészben adaptáló progresszív megoldások Angliától (az ún. local acte к 1835-től) Franciaországon és Belgiumon át (centralizált struktúrák) Poroszországig (Stein reformja 1808-ban, majd további fejlődés 1831-ben)2 3.

A kor és a téma kiemelkedő szakértői és kompetens személyiségei közül (pl. Stein Lőrinc, A. de Lamartine) e helyt Szemere Bertalan, a későbbi belügyminiszter, majd miniszterelnök gondolatait idézzük; ő már az 1843. évi országgyűlésen fellépett a timokratikus nézetekkel szemben, ellenezte a vagyoni cenzus megtartását, “mert bármi kevés vagyonnal bír egy, bármi sokkal más, ha az egész értéke, mindennek egyképpen drága”, s felismerte, hogy ‘‘a kisbirtokosnak talán még sokkal inkább érdekében áll a közrend, a jogállapot”, amely a “községi szabadságban” nyugszik és a “szabadságnak életfája”. Elvként állította fel annak követelményét, hogy “a városi igazgatásba a nyilván hozassék be [...] hogy független polgárság alkottassék [...] hogy e polgárság autonómiával bírjon [...] hogy bíráit s követeit szabadon válassza, s ez utóbbit vissza is hívhassa”. Később, amikor az 1847-ben összehívott országgyűlésen ismételten napirendre került a városi reform ügye és egy újabb, az előbbinél kompromisszumkészebb tervezet született, megállapította, miszerint “kétséget nem szenved, hogy a polgárt legjobban érdekli, ami legközelebbről érdekli, a mindennapi élet az a polgárok, a közösség élete [...] Ok a szabadságot annyiban érzik, amennyiben az velők lakik, velők múlat, amennyiben mint házi istenöket házaikban tisztelhetik [...] és ez természetes, ezt a nép józan lelke sugallja, mely bölcsebb minden tudománynál”. Ha az idézet utolsó fordulata az elmúlt százötven évben meg is dőlt, mindenképpen igaz, hogy “a szabadság gyakorlatának egyik biztosítéka a saját igazgatási képességen alapuló községi rendszer”, s később, а Batthyány-kormány belügyminisztereként ennek szellemében törekedett az 1848. évi XXIII. te. keretszabályait a valóság közjogi formájába önteni4.

Az utolsó rendi országgyűlésen Debrecen álláspontjának alapvető szellemi vezérfonalát azon törekvés jelentette, hogy a városi követek szavazati jogát csak a belső rendezés törvénybe iktatását követően tárgyalja az legislatíva5. E javaslat szerint a követek megválasztásának jogosultságát adóteher alapú cenzus szabta volna

94

___________Antal Tamás: A közigazgatás újjászervezése Debrecenben 1867-ben

2 Kajtúr István: Magyar városi önkormányzatok (1848-1918). Budapest, 1992. 36-44.p., Kujtár: Szemere... i. m. 192.p., részletesen: Csizmadia Andor: A magyar városi jog. Reformtörekvések a magyar városi közigazgatásban. Kolozsvár, 1941. 134-166.p.

3 Kujtár István: A magyar városok joga 1848-49-ben és az európai modernizáció, in: Forradalom vagy reform? Tanulmányok az 1848/49-es szabadságharc állam- és jogfejlődéséről. Főszerk.: Horváth Attila. Budapest, 1999. 61-64.p.

4 Kujtár: Szemere... i. m. 193., 194., 197.p.

5 Balogh István: A forradalom sodrában, in Debrecen története 2. kötet (1693-1849). Szerk.: Ránki György. Debrecen, 1981. 550.p., Kiszely Gyula - Csabán Endre - Csűrös Ferenc (szerk): Magyar városok fejlődése. Magyarország városai és vármegyéi. I. Debrecen szabad királyi város. A város múltja, jelene és jövője rövid áttekintésben. Budapest, 1931. 119.p.