A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Forrásközlés - Sípos Ferenc: Bihar vármegye a XVIII. század első éveiben

létén felállításra kerülő ezred Őszentfelsége által kinevezett főparancsnokát fentcímzett Uraságtokhoz irányítottam, hogy ez az Őszentfelsége rendelkezéseiben foglalt ezred talpra állítása minél gyorsabban megtörténhessék.

Egyébként a főméltóságú herceg, Magyarország nádora a jövőben a fent említettek tárgyában amilyen utasításokat fog kibocsátani, azokat Uraságtokkal minden esetben közölni fogom, és mindazokat az említett ezredes úr útján Uraságtoknak be fogom mutatni,

Mindezek megtartására méltóságos, főtisztelendő, nagytiszteletű, tekintetes, nagyságos, nemes és nemzetes Uraságtokat kérem és tisztelettel megkeresem, hogy ebben a vonatkozásban fentcímzett Uraságtok ugyanazon ezredes úr közbenj ötté vei engem saját szándékaikról és elhatározásaikról tájékoztassanak.

A továbbiakban fentcímzett Uraságtoknak a lehető legnagyobb boldogság elérését kívánva maradok

fentcímzett Uraságtoknak köteles és készséges szolgája Koháry István

Bécsben, 1702. november 22. napján (Az irat alján:) Nemes Bihar vármegyének

(Külső címzés:) Méltóságos, főtisztelendő, nagytiszteletű, tekintetes, nagyságos, nemes és nemzetes uraknak, N. N. Nemes Bihar vármegye fő és alispánjainak, szol- gabíráinak és esküdt ülnökeinek, valamint a főpapok, bárók, országnagyok és nemes urak egész közönségnek stb. Általam nagyra becsült, igen tisztelt uraknak.

(Bihar vármegye záradéka:) Az 1702. évben december 12. napján Püspöki mezővárosban, Bihar vármegye közgyűlésén a jelen levél felolvasva és kihirdetve.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 277

12.

Bécs, 1702, december 9.

Az uralkodó rendelete Bihar vármegyéhez

Jelzet: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár. IV. A. 1/b. Bihar vármegye közgyűlési iratai, 4. d. 1577. Fase. IV. Anni 1703.

Lipót, Isten kegyelméből mindenkor felséges választott római császár és Németország, Magyarország, Csehország, stb. királya.

Tisztelendő, tiszteletes, tekintetes és nagyságos, vitézlő és nemes, mint bölcs és körültekintő, kedvelt híveink!

A hajdú nemzet körében, említett Magyarországunk területén, a kegyesen elrendelt katonai toborzás idején arról nyertünk tájékoztatást, hogy jó néhány vármegyében igen sok szabad, vagy inkább kóborló és csavargó személyek találhatók, akik földesuraikkal szemben jobbágyi vagy akár szolgai kötelezettségeiket megtagadják, sőt a lakosságot és a földet kivonják az adózás alól, e helyett inkább hol itt, hol ott ké-