A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Forrásközlés - Sípos Ferenc: Bihar vármegye a XVIII. század első éveiben
burg-török háborút, adott pillanatban élükre akart állni. (Thököly 1697-ben csak Zentáig jutott el, az itt elvesztett csata miatt a Hegyaljára már nem érkezhetett meg.) A bihari szervezkedés előnyösnek tűnhetett számára: egészen közel van a határhoz (ne feledjük, Temesvár ekkor még török kézen volt); Várad Erdély kapuja, ha a kuruc király a fejedelemségét akarja visszaszerezni, innen késedelem nélkül megindulhat Erdély felé! Számításaim szerint Szentiványinak 1698-ban kellett megkezdenie a szervezőmunkát, mert Thökölynek a karlócai békekötés (1699. január 26.) után aligha lehetett reménye a közeli visszatérésre, újabb felkelés szervezésére ekkor már megbízást nemigen adhatott. (Szentiványinak nem lehetett nehéz dolga, Bihar vármegyében szervezett kuruc katonákat talált; például Vékás hadnagy vezetésével egy csapat 1698. szeptember 25-én este Székelyhídon a gyűlölt, jobbágynyúzó kamarai tisztviselőt súlyosan megsebesítette, házát felgyújtotta; amikor az illető egyik hajdúja “tolvaj, tolvaj” kiáltozással lármát csapott, a támadók visszaszóltak: “nem tolvaj, ördögadta, hanem kuruc!”5 A bihari hajdú városokat is könnyű volt megnyerni a kuruc mozgalom számára: ezek a települések 1700-1702 között kiváltságaikat elvesztették,6 földesúri hatalom alá kerültek.) Szentiványi 1698-tól 1701 végéig három-négyezer embert könnyen meg tudott nyerni. Ez lehetett a mag, azok, akik adott jelre azonnal fegyvert fognak. De ki adja a jelet? 1701-ben a külső és a belső helyzet egyaránt reménytelen: semmi se mutat arra, hogy Törökország újra akarná kezdeni a háborút, márpedig e nélkül Thököly aligha térhet vissza; az uralkodó összeesküvést leplez le; Rákóczi Bécsújhelyen fogoly. Szentiványi számára az egyetlen reményszikra Rákóczi szökése. I. Lipót 1701. november 10-én értesíti erről a vármegyéket,7 majd november 24-én vérdíjat tűz ki Rákóczi fejére.8 A rendeletek példányait Bihar vármegye is megkapta. Az elsőn nincs kihirdetési záradék (lehetetlen, hogy ne olvasták volna fel ezt a fontos hírt; a záradék figyelmetlenségből - vagy óvatosságból? - maradt le), a másodikat 1702. január 8-án hirdették ki a vármegye közgyűlésén, de tartalmát már korábban - az időpont nincs megadva - ismertették a járásokban.9 Szentiványi a hír vétele után elindult Lengyelországba Rákóczit megkeresni. Visszafele számolva: Du Héron francia követ Varsóból 1702. január 20-án jelenti XIV. Lajosnak Szentiványi találkozását Rákóczival és Bercsényivel; bizonyos idő eltelt a találkozás és a hír Varsóba érkezése között; feltehetően nem könnyen találta meg Szentiványi az álnéven meghúzódó magyar főurakat; a téli utazás Magyarországról Lengyelországba időigényes lehetett. Tehát legkésőbb 1701 december közepén el kellett indulnia. De honnan tudta Szentiványi, hogy Rákóczi a szökés után Lengyelországba menekül majd? Hisz I. Lipót Magyarországon köröztette! Talán korábban értesült arról, hogy Bercsényi Miklós Lengyelországban tartózkodik, s feltételezte, hogy Rákóczi is oda tart... 250 Sípos Ferenc: Bihar vármegye a XVIII. század első éveiben 3 Gottreich i. m. 99-100. p. Uo. 102. p. 7 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár. IV. A. 1/b. Bihar vármegye közgyűlési iratai, 4. d. 1440. Fasc. 111. Anni 1702.6-7. p. 8 Lásd a 4. számú iratot. 9 Rákóczival kapcsolatos az 5. számú irat is: birtokait elkobozták, a Szepesi Kamara a hitelezők jelentkezését várja.
