A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: A "választott magyarországi király" és Debrecen kapcsolatai 1683-1685

két utasította a mezei hadak készenlétbe tartására. Vagyis tulajdonképpen fegyveresen kívánta megakadályozni Thököly hadának Erdélybe vonulását.12

Valójában Thököly vissza kívánt térni a Felvidékié és ezért várta minden pillanatban a lengyel és német hadmozdulatokról szóló híreket. November 19-én Dóri István Borsod vármegye viceispánja jelentette Thökölynek a lengyel és német hadak rimaszombati tartózkodását. A közleményt egyébként a debreceni bíró által kiküldött Báthori Mihály tanácsbeli is megerősítette. Tíz nappal később a Miskolc felől megérkező debreceni jelentette, hogy a lengyel és német had Kassa irányába vonult el, ezzel egyidőben Miskolcról kivonták a lengyel helyőrséget. A december 8-án visszatérők számoltak be arról, hogy a labancok megszállták Miskolcot, a lengyelek pedig állítólag feljebb vonultak.

Debrecen város lakóinak az igazi terhet az ott-tartózkodó katonaság ellátása jelentette. Ugyanakkor a debreceniek nem mondtak le alapvető céljukról, amikor a fejedelem ittlétét a város privilégiumainak az elismertetésére használták fel. November 28-án Néki István és Ladányi János indultak el a portára, hogy a bíró megbízásából bepanaszolják a debrecenieknek csak ígérgető, de a városból kivonulni nem hajlandó váradi pasát. A tanács tagjai a Zemplén vármegyéből érkező 500 lovas és gyalogos katona elszállásolási kérelmét használták fel arra, hogy a fejedelmi udvar kapitányához forduljanak. Thököly kapitánya megígérte, hogy hamarosan kivonulnak, a váos kiváltságainak megerősítésére beadott kérelemre pedig szintén megadják a választ. December 7-én Fényes István és Baranyi Mihály tanácsbeliek végre meghozták a mesteremberek és kereskedők kiváltságait megerősítő döntést. Thököly miután maga is látta a debreceniek áldozatkészségét, az ország- gyűlés összehívásáig elismerte ezeket a kiváltságokat, de a harmincadmentességről szóló levél kiadását későbbre halasztotta.

Thököly december 10-én a kistemplomban tartott eligazítást az úri rendeknek és főbb tisztjeinek, majd következő nap seregeik élén a váradi pasával együtt Téglás felé vonultak.

Az új fejedelem által várt pillanat elérkezett, Sobieski lengyel katonái elhagyták Magyarországot és december 16-án Thököly elindulhatott Tokajba.13

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 23

A török-tatár és kuruc sereg tiszántúli hadműveletei

1683 decemberében az új fejedelem csapatai a Tokajnál megsérült hidat megjavítva, átkeltek a Tiszán és Szabolcs vármegyében táboroztak le.

Olyan hírek terjengtek, hogy Thököly Debrecenbe hívta a lippai, a temesvári és a váradi törököket, valamint a tatár szultán hadát. Legalábbis ezt igazolta Thököly 1684. január 20-án a városi tanácsnak írt levele, amelyben közölte, hogy Muradin tatár fejedelem és az egri pasa csapatainak a támogatásával, a tiszántúli területeken támadást akar indítani a németek ellen. Közölte azt is, hogy amíg az offenzívát meg nem indítják, Debrecenben akarnak telelni, amelyhez a szükséges feltételeket a város lakosságának kell biztosítania. Ezt a hírt erősítette meg a váradi pasa tolmácsa is. A gróf a beszállást azzal indokolta, hogy a török császár Bihar vármegyét és Debrecent jelölte ki a had téli szálláshelyéül. A bíró egyrészt gondoskodott arról, hogy a tatár és Thököly seregének érkezéséről a környék

12 EOE XVIII. k. 177., 181-182.; Trócsányi Zsolt: Teleki Mihály /Erdély és a kurucmozgalom 1690-ig/. Bp„ 1972. 283./Továbbiakban: Trózsányi Zs.: Teleki Mihály./

13 Debreczeni Diarium. Tört. Tár 1911.61., 63.; Angyal D.: Késmárki Thököly Imre. II. k. 84.