A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: A "választott magyarországi király" és Debrecen kapcsolatai 1683-1685

A török szultán parancsának engedelmeskedve júliusban az erdélyi fejedelem hada is megindult Bécs felé. A debrecenieknek az erdélyiek ellátása, de méginkább a török túlzott követelése okozott gondot. Ez utóbbira jellemző példa a 125 élelmiszerrel magrakott szekérnek Magyaróvárra szállítása. Sajnos a július 26-án visszatérő menetet a győri labancok megtámadták, a szekereket elégették, az ökröket behajtották Győrbe, a béreseket pedig csak hat poltura ellenében bocsátották el. Nagy veszteség érte Debrecent, hiszen a szekereket a város biztosította, a kísérő polgárok közül pedig sokan a tanács közbenjárásáig Győrben raboskodtak.

Hiábavalónak bizonyult minden erőfeszítés, mert szeptember 12-én Kara Musztafa serege megsemmisítő erejű vereséget szenvedett a Bécs feletti Kahlemberg lejtőin. Debrecenben szeptember 22-én értesültek először a török vezér bécsi kudarcáról.

Később a török fővezér Budára, majd Esztergom alá hívta Thökölyt, de a fejedelem különböző okokra hivatkozva kitért a parancs teljesítése elől és Korponán húzódott meg. A kuruc had azonban nem sokáig maradhatott a Felvidéken Sobieski csapatainak előrenyomulása miatt. Október közepén a litvánok az Árva alatt táborozókat és Trencsént ostromlókat is elűzték.10 11

A török sereg párkányi vereségének híre október 17-én ért Debrecenbe. A visszavonuló erdélyi fejedelem ekkor már Szolnokon volt, aki serege ellátására a debreceni bírónak tizenhatezer kenyér, 300 ló és egyéb élés szállítását parancsolta meg. A város szerencséjére a kifáradt, kiéhezett erdélyi had gyorsan elhagyta az országot.

A váradi pasa és Thököly október végén, Rimaszombaton táborozott, ám nem sokáig, mert Sobieski és Dünewald közeledése miatt kénytelenek voltak Keresztúrra vonulni, majd november közepén Kenézlőnél átkelni a Tiszán. Az új fejedelem köszöntése és élelmiszerszállítás céljából Erdődi Ferenc és Osgyáni István 10-én indultak el Debrecenből.

Pár nappal később az Újvárosra érkező pasát és külön Thökölyt is küldöttség kereste meg, hogy eltérítsék a kuruc-török hadat Debrecen felől. A váradi pasa és az új fejedelem azonban hajthatatlan volt és november 16-án a kíséretükkel, illetve a katonasággal együtt beszálltak a városba. Egyébként Thökölyvel együtt érkezett Zrínyi Ilona és gyermeke is. A december 11-ig Debrecenben tartózkodó kuruc és török had szabályosan felélte a várost."

Naláczy István erdélyi főúr úgy értékelte Thököly Debrecenbe érkezését, mint az elkötelezettség egyértelmű vállalását a török mellett. Azt is valószínűnek tartotta, hogy ezek után se a német, se a lengyel nem fogadná el Thököly behódolását. Valóban a török bécsi veresége után a Habsburg uralkodó hallani sem akart az új fejedelemről, bár Sobieski hajlandónak bizonyult a bécsi udvarban képviselni Thököly ügyét. Naláczy ugyanakkor joggal félt Thököly Erdélybe vonulásától. Az erdélyi fejedelem a debreceni bíró jelentéséből tudta meg, hogy Thököly portai követe útján kérte a fővezér engedélyét az erdélyi elszállásoláshoz. Annyira megbízhatónak bizonyult az új fejedelem Erdélybe menetelének a híre, hogy Apafi december 2-án mozgósította a vármegyéket, Telekit és a székely széke22 Olveti Gábor: Thököly a magyarországi fejedelem és Debrecen kapcsolata.

10 Zoltai Lajos: Debrecen a török uralom végén. A város háztartása 1662-1692. Bp., 1905. 16.; TMÁ VIII. k. 346-347.; Angyal D.: Késmárki Thököly Imre. II. k. 70., 73., 74., 77.; Debreczeni Diarium. Tört. Tár 1911. 53.

11 Debreczeni Diarium. Tört. Tár 1911. 57., 59.; Angyal D.: Késmárki Thököly Imre. II. k. 81.; Erdélyi

országgyűlési emlékek. Szerk., Szilágyi Sándor. Bp., 1895. XVIII. k. 171. /Továbbiakban ЕОЕЛ Debreczeni Diarium. Tört. Tár 1911. 60. ________________________