A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: A "választott magyarországi király" és Debrecen kapcsolatai 1683-1685
21 részt. A vizsgálat eredményeként Debrecen városát mentesítették a vád alól, Bábái pedig fellebbezhetett Szabolcs vármegyénél.6 Thököly felvidéki tartózkodásának célja a különböző helyeken kvártélyozó kuruc katonák összegyűjtése volt. Július 12-én a debreceni bírónak is üzent, hogy a városban meghúzódó kurucokat küldje a had gyülekező helyére. Természetesen hadműveleti megfontolások is indokolták Thököly ott-tartózkodását. Schultz altábornagy július elején, Morvaország és Szilézia védelme érdekében kivonta a bányavárosokból a Wallis ezred három századát, így Thököly megbízásából Jánoky Zsigmond átvehette az igen jól jövedelmező városok katonai és polgá'i igazgatását. Miután pedig a Bercsényi Miklós vezette, a császár szolgálatában álló magyar mezei had a semptei táborból szétszéledt, a megyék és városok sorra hódoltak az új fejedelemnek. A dunántúliakat pedig az előre küldött Barkóczy, Szalay és Szepesi nyolcszáz fős hada, és a fehérvári bég janicsárjai kötelezték hűségesküre.7 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. Thököly és Debrecen a török bécsi hadjárata idején Pozsony megye főbbjei már július 12-én elhatározták, hogy behódolnak Thökölynek. így 25-én Garamszegi Géczy Zsigmond, az új fejedelem biztosa lovasaival zavartalanul vonulhatott be Pozsonyba, szabad utat engedve a megérkező Thököly és Húszéin csapatainak. A pozsonyi hídnak igen nagy stratégiai jelentősége volt, hiszen ha a kurucok biztosítani tudják az objektumot Kara Musztafa és Thököly táborai között, akkor Lotharingiai Károly szövetséges haderejének mozgásterét ez jelentősen korlátozta volna. Felismerve a kedvező lehetőséget a lotharingiai herceg a Jedlersee melletti táborából megindulva 28-án átkelt a Morván. Thököly nem akart megütközni a németekkel, ezért a tüzérséggel és a gyalogsággal elvonult. A Pozsonynál maradó Húszéin egri basa csapatait a németekkel szövetséges Lubomirski lengyel lovasai szórták szét. Később a vesztes török a portánál Thökölyt vádolta a vereségért.8 A hírt az egri és a váradi pasák hadainak pozsonyi vereségéről augusztus 8-án hozták meg a debreceni szekeresek. Arról is tájékoztattak, hogy az új fejedelem hamarabb húzódott vissza, így kisebb veszteség érte, mint a törököt. Kara Musztafa Galga szultánt küldte Thökölyhez 8000 tatár katona élén. Az augusztus 19-én Királyfalvánál találkozó sereg célja az volt, hogy a Morva mellől szorítsa ki a lotharingiai herceg vezette ellenséges erőt. A herceg 21-én hagyta ott az angerni tábort és seregével Bécs felszabadítására, Tulln felé vonult. Húszéin basa 14000 főnyi katonájával követte az ellenséget és üzent Thökölynek Cseklészre, hogy csapataival kövesse. A lotharingiai herceg attól tartva, hogy a törökök a széü'ombolt bécsi hidat újjáépítik, augusztus 24-én megütközött a török-tatár haddal és győzedelmeskedett. A Cseklészről megindult Thököly már csak Marchegg táján futott össze a menekülő Galga szultánnal. Miután Sobieski és a német birodalmi hadak közeledtek Bécshez, Kara Musztafa augusztus 27-én utasította Thökölyt, hogy hadával sürgősen csatlakozzon a császári várost ostromló fősereghez, ami azonban nem történt meg. Nyilvánvaló volt, hogy az új fejedelem a legkisebb veszteséggel akart kikerülni a hadjáratból.9 6 Debreczeni Diarium. Tört. Tár. 1910. 595., 596.; u. a. Tört. Tár 1911.37., 39. 1 U. o. 40.; Angyal D.: Késmárki Thököly Imre. II. k. 31., 33. 8 Angyal D.: Késmárki Thököly Imre. II .k. 38., 39., 40. <J Debreczeni Diarium. Tört. Tár 1911.47.; Angyal D.: Késmárki Thököly Imre. 11. k. 47., 48., 53.
