A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Mónus Imre: Tiszagyulaháza rövid története
járták, azon is teleltek ki rideg állattartás módjára, télen legfeljebb aklot és fedett tetejű szint készítettek az állatok számára, s az abban összegyűlt alommal kevert trágya jelentette a fagyos időben az enyhébb fekhelyet. Az árvízmentesítés az emberi megtelepedésre egyre inkább alkalmassá tette Pusztagyulaházát, amely a XIX. század második felében közigazgatásilag a Borsod vármegyei Szederkényhez tartozott. Szederkény neve már 1268-tól felelhető Scederkyn néven, 1319-ben Zederken, 1549-ben Szederkin, 1796-1882-ig Szederkény, 1888-1892-ig Tiszaszederkény, 1895-1904-ig Szederkény, 1904-1970-ig Tiszaszederkény, 1970-1991 -ig Leninváros, 1991-től Tiszaújváros.5 6 7 Szederkény Corvin János adományaként 1490-től Beatrix királynő birtoka volt. 1493-tól Bakócz Tamás használta a többi birtokkal együtt (Polgary és Margytha), jövedelme szerepel az egri püspöki számadásokban.6 Ugyancsak Tiszaszederkényhez tartozott a korábban írt Sulymosháton kívül Tárnokhát, Gyulaháza, Pusztagyulaháza, Mártatanya, Pusztatárnokhát.7 Tiszaszederkénynek a Tiszántúlra eső része délen Polgárral volt határos. A 60 000 kát.hold területű Polgáron az egri káptalan birtokteste egymagában 48 000 kát. holdat tett ki, tehát a nagybirtok túlsúlya meghatározó volt a térségben, s ez a későbbiek folyamán a terület egészének sorsára, történetének alakulására is kihatott. A gazdasági és szociális gondokkal terhes térségben a századforduló után egyre erősebb lett az önálló kisparaszti birtokért és létért való harc, az uradalmi bérmunkától való elszakadás szándéka. Az uradalmakban dolgozó béresek, kocsisok, dohányosok, taksások a „reális” valóságot, a kiszolgáltatottságot egyre szomorúbban vették tudomásul, sokuknak kapcsolata volt a századforduló földmunkás és szegényparaszt mozgalmaival, amely a Polgáron és térségében kibontakozó agrár- szocialista mozgalomra8 nagy hatással volt. A Nyírségben a Várkonyi-féle földosztó mozgalom 1897 őszén bontakozott ki, főleg olyan községekben, amelyek birtokszerkezete, társadalmi struktúrája erősen hasonlított a Polgáréhoz. A feudális korszak örökségeként megmaradt földesúri birtoktest szorító gyűrűje eredményezte, hogy itt a mezőgazdasági bérmunkákból élők aránya lényegesen magasabb, és a birtokszerkezet is más volt, mint például a hajdúvárosokban. Az ok egyértelműen a nagybirtok nyomasztó túlsúlya, amely abban a korszakban az országosan is tapasztalt kiemelkedő népszaporulattal párosulva szociálisan súlyos helyzetet teremtett. A földtulajdonnal nem rendelkező cselédek, mezőgazdasági munkások aránya igen magas volt. Az életképes paraszti gazdaságok területének jelentős része is bérelt terület volt. A hatalmas kiterjedésű Polgár körüli térségben a 19. század második felétől a földesúr gazdasági központjai gyorsuló ütemben jöttek létre, amelyek egyben külterületi lakott helyekké is váltak. 210 Mónus Imre: Tiszagyulaháza rövid története 5 Magyarország történeti, statisztikai helységnévtára. 9. Kiadja a Központi Statisztikai Hivatal 1997. 323. P6 Polgár története. Szekesztette: Bencsik János 1974. 60. p. 7 Magyarország történeti, statisztikai helységnévtára. 11. Kiadja a Központi Statisztikai Hivatal 1997. 85. P8 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár. Alisp. Ir. XI-1897/520. sz. irat, melyet kiselejteztek, s a mutató szerint a Polgáron kibontakozott agrárszocialista mozgalommal foglalkozott.
