A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Mónus Imre: Tiszagyulaháza rövid története
hogy a halomsíros kultúra népelemei betelepedtek erre a területre, s általuk megindult a népmozgás. Ez szűntette meg a virágzó bronzkori kultúrát. A korszak végére a bronz általános használati anyaggá vált. A terület a későbbi századokban is lakott hely volt, erre utal a régi vízrajzi nevek használata is, pl. a gyulaházi legelők melletti Sulymos tanya, amely vagy a Sulymosháton volt, vagy körülötte, mert bizonyára a Sulymoshát a Sulymos vízfolyás melletti magaslatot jelenti, ahová érdemes volt építkezni, aránylag víztől védett terület volt, és lakott hely lett, az egyházi anyakönyvbe 1868-ban már jegyezték.3 Ebben az időben lakott hely volt Könyöktanya is a Sulymoshát környékén, amely szintén Tiszagyulaháza határához tartozik. A felsorolás úgy lesz teljes, ha megemlítjük a még kisebb határneveket is, mint Kis- súlymoshát, Nagysúlymoshát, Súlymosköz, melyek mind Súlymoshát részei, ahol újabb ásatások várhatók a több ezer éves emlékek felkutatására. A Tisza és Tikos-tanya között elterülő főként legelőnek használt terület neve a XlX.században Pusztagyulaháza volt. Itt terült el a hatalmas Andrássy birtok, melynek egyik majorsági központja Pusztagyulaháza volt. Az Andrássy grófok leszármazottja gróf Andrássy Gyula birtokos - később miniszterelnök - a Tisza menti települések lakói körében a XIX. század derekán nagy tiszteletnek örvendett. Ő volt, aki 1845-ben az első ármentesítő társaságot szervező Széchenyi Istvánnal Tiszadob környékén megismerkedett, s akiről Széchenyi már ekkor megjósolta, hogy az ifjú Andrássy Gyula döntő szerepre van hivatva az ország és a monarchia vezetésében. Már akkor a maga utódjául jelölte meg a vízszabályozás irányításában, és a Tisza- menti magyar lakosság megmentésére célzó törekvésében, mely a Vásárhelyi Pál tervei alapján megvalósult Tisza szabályozását jelentette. 4 Nagy feladat volt a Dob és Szederkény közötti Tiszakanyar átvágása. A lassú folyás miatt a meder annyira eliszaposodott, hogy áradások alkalmával a medréből kilépő folyó a dobi, nánási, polgári, újvárosi, böszörményi, debreceni, nagykunsági, és békési határrészeket elöntötte, veszélyeztette a lakosságot, és tetemes károkat okozott. A Tiszaszabályozó Társaság Központi Választmánya gróf Széchenyi István elnökletével 1846-ban a polgári városházán ülésezett, ahol döntöttek az árvízmentesítésről, pár év múlva Polgár és környéke határrészeinek értéke, termelékenysége észrevehetően megnőtt. A Tiszaszabályozás 1859-ben befejeződött és megadatott, hogy a folyó mentén újabb területeket vegyenek művelés alá. Méltán áll ma is a Tisza bal partján Tiszadobtól délre a tiszaszabályozás emlékoszlopa gróf Széchenyi István nagyságát hirdetve, Vásárhelyi Pál vízügyi mérnök monumentális szobra és gróf Andrássy Gyula szobra, hogy az utókort a kanyargós Tisza szabályozásában a kitűnő hazafiak óriási tettére emlékeztesse. Már korábban utaltunk rá, hogy Pusztagyulaháza területének nagy része legelő volt, a majorságban legnagyobb részt állattenyésztés folyt. Pusztagyulaházán a tinók és ökrök külön gulyákban legeltek. A nagy területhez viszonyítva az uraság szarvasmarhája aránylag kevés volt, és a kisebb árendások is pásztoroltatták gulyáikat, vagyis a gazdagabb parasztok a káptalantól 50-100 hold legelőt béreltek, és a bérelt területre közös gulyást állítottak. Az uraság gulyái ősszel a kukoricaföldet is 1 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. ___________ 209 1 Polgár története. Szerkesztette: Bencsik János. 1974. 248. p. Sulymoshát. 288. J Hajdúság, Tiszamente és a Hortobágy. . СЕВА Kiadó 2000. Pozsonyi József, Pozsonyi András 212 p.
