A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Mónus Imre: Tiszagyulaháza rövid története
indult, ma is szikes talaj található rajta. Az Ős-Sajó-Hernád a pleisztocén végéig járt itt, a területen észak-déli irányban folyt keresztül. Ezután kb. 20 000 éve a megjelenő Tisza rakta le üledékeit, s a lösziszapos felszín mélyedéseiben öntésiszapot halmozott fel. Lefolyása szintén észak-déli irányú volt, felhasználta a korábbi Ős-Sajó medrét. Mai folyásirányát csak kb. 5000 évvel ezelőtt vette fel. A holocén öntésképződmények a Tisza közelében borítanak nagy területet. A kevés homokbucka még a Tisza megjelenése előtt kb. 25 000 éve keletkezett a Sajő-Hernád hordalékkúpjából kifújt homokból. A később erre folyó Tisza a formák nagy részét letarolta. A terület talajtakarója viszonylag egységes, túlnyomó részben réti talajok jellemzőek. Termékenységük kedvező, szervesanyag-tartalmuk nagy, vízgazdálkodásuk viszont javításra szorul, mert túl tömör. A már korábban említett szikes talajok közül a sztyeppesedő réti szolonyecek (mélyebben elhelyezkedő szikes talaj) fordulnak elő, de csak kis területen. Igen gyenge termőképességű, főként legelőként hasznosított talajtípus. Legkisebb területet a Tisza partja mentén előforduló fiatal, nyers öntéstalajok foglalnak el. Tiszagyulaháza vízrajza igen egyszerű, csupán két nagyobb vízfolyás említhető meg. Az egyik a Tisza, mely a falu nyugati szélén folyik. A tiszai árvizek főleg tavasszal, hóolvadás után jelentkeznek, az alacsonyabb vízállás ősszel gyakoribb. A másik, kevésbé jelentős vízfolyása a Király-ér, mely az egykori Sajó-Hernád mederként öröklődött át a mai felszínre, a Tisza megjelenése után annak árvizei levezetőjeként is működött. A Körös (Keres) határt jelölő kisebb vízfolyás volt Tiszaszederkény és Tikos között. Ma már csak szóösszetételekben előforduló helynév. A község növényvilága az Alföld flóravidékén^k tiszántúli flórajárásához tartozik. Az alacsony árterek legalacsonyabb részein bokorfüzesek voltak megtalálhatók jellegzetes füzfajaikkal: mandulalevelű fűz, fehér fűz, kosárkötő fűz, törékeny fűz. Az alacsony árterek magasabb részein különböző puhafaligetek tenyésztek: feketenyár és fehérnyár ligetek. Az árterek legmagasabb pontjait tölgy-, kőris-, szilligetek jellemezték. Uralkodó fafajták a kocsányos tölgy, a magas kőris, magyar kőris, fehér nyár, vénic szil és mezei szil voltak. Mára a növénytársulások többsége eltűnt, helyükön a hullámtéren telepített nemes nyár ligetek vannak, a gátakon kívül pedig szántóföldi művelés folyik. Állatvilágából a hullámtéri erdők madárvilága és a Tisza halfajai említhetők. 1 208 Mónus Imre: Tiszagyulaháza rövid története Helytörténet Az ásatások bizonyítják, hogy Tiszagyulaháza területe már a bronzkorban is lakott hely volt. 1915-ben a régészek „magas halom alján égett embercsontokra rakva bronz fegyvereket és ékszereket találtak. Az ékszerek mellett felsőszőcsi alakú és díszítésű edény összeállíthatatlan töredékét lelték.”1 2 A gyulaházi lelet igen nagy jelentőségű, a késő bronz-korra utal, időben megegyezik a füzesabonyi kultúrát felváltó halomsíros kultúrával. A bronzkor végét az a történeti esemény okozta, 1 Hajdúság,Tiszamente és a Hortobágy. СЕВА Kiadó 2000. Pozsonyi József. Pozsonyi András 211 .p. 2 Sőregi János DMJel. 1930. (Debrecen, 1931) 72. és 4. kép. 4. - A lelet a nyíregyházai Jósa András Múzeumba található. _________________________________________________________
