A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Mónus Imre: Tiszagyulaháza rövid története
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 207 TlSZAGYULAHÁZA RÖVID TÖRTÉNETE Mónus Imre T iszagyulaháza Hajdú-Bihar megye északnyugati szegletében, három megye határa találkozásánál fekszik. Ez a földrajzi vagy közigazgatási adottság be is vonult a község történetébe, mert története folyamán valameddig mind a három megyéhez tartozott. A Tisza bal partján a Sajó torkolatával szemben található, területe 2078 ha. Csak Újtikos a Hajdú-Bihar megyei szomszédja, északi és nyugati szomszédjai már Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében vannak. Periférikus fekvése miatt a megyeszékhelytől legtávolabbra, 68 km-re található. 1908-tól, a község megalakulásától 1946-ig Borsod megyéhez, a Metőcsáti járáshoz tartozott, mert elsősorban tiszaszederkényi birtokon alakult. Közúton Újtikoson át közelíthető meg, vasút nem érinti, vasútállomás csak Újtikoson van, amely Tiszagyulaházához 5 km. Miskolc és Nyíregyháza, a szomszéd megyék székhelyei közelebb vannak, mint Debrecen. A 20. század első felében Tiszaszederkényhez tartozott, 1946-tól Szabolcs vármegye része lett, 1950-től Hajdú-Bihar megyéhez csatolták. Borsod megye felől Tiszagyulaháza természetes határa a Tisza, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Tiszadobbal északon, Tiszavasvárival keleten határos. Földrajzi, természeti adottságok Tiszagyulaháza területe földrajzilag teljes egészében a Közép-tiszai ártérhez tartozik, s ezen belül a Borsodi-ártérhez, melynek a Tiszától keletre eső területeit Hortobágyi Tiszamentének is nevezik. Domborzata ártéri szintű tökéletes síkság, kis lejtésű a Tisza irányába, felszíne egyhangú. A felszín egyhangúságát csak kevés futóhomokforma csökkenti. Földtani felépítésében döntő szerepet a folyók által lerakott üledékek játszanak. Az Ős-Sajó-Hernád folyó medrében a pleisztocén korszak (kb. két millió év) során képződött kavicsos, durva homokos hordalékkúpja (vastagsága 40-60 méter közötti lehet) ma már a mélyben fekszik, mert a pleisztocén és holocén kortól napjainkig üledékek takarták be. - Az utóbbi évtizedekben itt feltárt kavicslelő helyek magyarázata az előbbi lehet. - Legelterjedtebb felszíni képződmények a folyóvíz lebegő hordalékából az árterületeken leülepedő löszös, iszapos anyagok, melyek löszre emlékeztető szerkezetüket a hideg, száraz éghajlaton vették fel. Egy részén a folyószabályozások után a szárazság hatására szikesedés
