A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély kapcsolata a XVI. sz. közepén
lebbezte..., 8 forint miatt folyó perét a földesúrhoz fellebbezte, ...de maguk a szűcsök a pert a földesúrhoz fellebbezték... ”35 Az 1560-as évek elejére viszont megváltozott a helyzet, és egyértelmű gyakorlattá vált a fejedelmi fellebbezés: "„.Hercegit Miklós a mi hozott ítéletünkkel nem elégedett meg, azt óhajtotta tőlünk, és az ügyet felülvizsgálatra császári és királyi felség ítélőszékére fellebbezett. De mivel a törvényünk és városunk szokásának eljárása szerint az átküldendő ügyek soha oda nem küldettek, hanem a királyi felség ítélőszékére Erdélybe szokták küldeni, neki törvényesen megengedtük, hogy ha későbbi perújításra a szokott törvényes úton Erdélybe vinni és ott megítéltetni akarna tizenöt nap időtartamban kiírathatja és átküldendő levélben oda köteles átvinni, és készek leszünk neki ítélkezésünk rendje szerint, a szokásos módon kiadni... ”36 A drinápolyi béke, s még inkább a speyeri szerződés egyértelműen Erdélyhez csatolja Debrecent, mint Bihar megye tartozékát. A drinápolyi béke 1568. február közepére jött létre, s 21-én Drinápolyban szövegezik meg. A békeszerződés az 1547. óta kötött egyezmények alapján állt, így megtartotta Miksa évi 30 ezer magyar dukátot kitevő adókötelezettségét, melyet szemérmesen ajándéknak neveztek. A királyság és Erdély kapcsolatát illetően kimondták, hogy a Habsburg király nem támad Erdélyre, valamint Moldvára és Havasalföldre, s János Zsigmond is megmarad országai határain belül, a két uralkodónak a Tisza és Erdély közti területre támasztott birtokigényeit pedig lehetőleg területcserékkel fogják rendezni. A tárgyalások bőséges alkalmat szolgáltattak az ellentétek újból való kiélesedésére. Ezért 1570-ben Prágában megkezdve, majd Speyerben folytatva egyezkednek János Zsigmond és I. Miksa, majd megszületik a speyeri szerződés. Ezek szerint János Zsigmond lemond a „ választott király” címéről. A fejedelem és fiúutódai Erdélyt és a jelenleg birtokában levő magyarországi részeket szabadon és teljes fejedelmi jogkörrel bírhassa. János Zsigmond és utódai a császárt az egész kereszténység fejének, Magyarország királyának és magára és utódaira nézve fölöttesének elismeri, s Erdélyt a magyarországi részekkel a magyar királyság részeként bírja. Nem terjedt ki az egyezmény az Erdély felé eső hódoltsági sávra, de ennek hallgatólagosan Erdélyhez kellett tartoznia. A Habsburgok a tényleges helyzetnek megfelelően lemondtak ezekről a területekről. Vagyis a vitás magyarországi megyék közül Bihar-, Középszolnok-, Kraszna-és Máramarosmegyéket, Nagyvárad, Cseh, Tasnád és Huszt várak ugyanezen megyékben fekvő összes tartozékaival együtt kifejezetten átengedte Erdélynek, hallgatólagosan lemond azonban azon területekről is, melyek birtokához a magyar király Gyula bukása után igényt tartott s joghatóságának érvényt tudott szerezni, mint például Zaránd-megyének ez idő szerint még a török hódoltság alá nem jutott része és a Lugos-Karánsebesi kerület, mely szintén a tulajdonképpeni Erdély határain kívül esett. A speyeri szerződés tehát mindenképpen nagy fontosságú. Meghatározta Erdély és a magyar királyság közjogi viszonyát és viszonyuk jövendő jellegét, valamint a fejedelemség joghatósága alá tartozó magyarországi részek tulajdonjogát a területi elheHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. ___________________________15 35 Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyvei 154S/49. 68/35., 78/130., 79/145. HBML. Forráskiadványai Db. 1981. 36 U.o. 1565/66. 100/5.
