A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1793-1850
tanúsága szerint az őt kihallgató jegyzőnek meg is mutatta - a földön mászás közben a körme is leszakadt s a nagy fájdalom miatt nem tudott mit csinálni. Mivel a gazda erősebb volt nála, legyőzte őt. Azt is elmondta, hogy a gazdája a gatyája madzagját még akkor elszakította, mikor a földre lerántotta, így aztán „csak elkövette rajta a dolgát". Utána arra figyelmeztette, hogyha valakinek ezt elmondja, megöli. Ő másnap reggel hazament a városba és a gazda feleségének mindent elmondott, mire az asszony azt felelte ,jaj, tudjuk már azt. nemcsak most, hogy az én férjem úgy szokott cselekedni’’. A szolga megemlítette, hogy az anyjának is elmondta a történteket. Sz. Péter a szembesítés során tagadta a szolgája által előadottakat, csak azt ismerte el, hogy amikor a sógora eltávozott a lovakkal, ő a szolgájával együtt ottmaradt a mezőn a földjénél. A törvényszék 1798. február 26-án kihirdetett ítéletében a perbeli adatok alapján állapította meg a tényállást és azt, hogy a vádlott irtóztató, utálatos, gyalázatos bujaságával a város egész lakosságát megbotránkoztatta. Annak érdekében, hogy egészségtelen, munkanélküli életmódjának következményeitől elvonják és csúfos, fajtalan vágyakozásától megszabaduljon, a Bács megyei Tisza csatornaásásnál folytonos közmunkában eltöltendő 6 esztendőre és évente 30 pálcaütés elszenvedésére ítélték. B. Mihály vádlottat azonban a sodomai bujaság vádja alól a törvényszék felmentette. Az ítélet meghozatala után Sz. Péter kegyelmi kérvényt nyújtott be, a helytartótanács azonban ezt azzal küldte vissza, hogy az 1791. évi 43. te. értelmében a Kir. Táblához fellebbezésnek van helye. A törvényszék ezért az iratokat 1798. december 3-án a Kir. Táblához felterjesztette, ahol is az elsőfokú ítéletet 1799. január 29-én akként változtatták meg, hogy a vádlottat az ügy körülményeire tekintettel Dologházban letöltendő 6 évi börtönre és évente 30 pálcaütés elszenvedésére ítélték. 1802-ben a vádlott ismét kegyelmi kérvényt nyújtott be. A helytartótanács 1802. november 19-én kelt rendelete szerint uralkodó a kérelmet elutasította azzal, hogy nincs olyan ok, amely miatt a kérés teljesíthető lenne.1,4 2. Sz. Mihály 46 éves, nős és B. András 24 éves, nőtlen szolga ellen szintén sodornia miatt emelt vádat a tisztiügyész. A családi név Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII ______________________________83 38 Uo. 1798. Fasc.XX. No.l.
