A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1793-1850

rát a számukra, még hideg és melegített borral is kínálta őket. Vacsora után a két szolga az istállóba indult éjszakai pihenőre. A gazda azonban B. Mihályt arra kérte, ne menjen ki, mert ő a nagy puszta házban egyedül nem hál meg. B. Mihály ezért maradt bent s lefeküdt a szoba közepén lévő sátorponyvára. De csakhamar a gazdája azt mondta, hogy feküdjék mellé, mert fél egyedül. B. Mihály engedett gazdája szavának. „Hát csak elkezd engem mindjárt kaparászni, fogdosni akarja a szemérmemet,” vallotta és azzal folytatta, hogy ő megszólította: „mit akar gazduram? azt felelte: tartsam neki ... hadd tegye beié... Én ezen nagyon megirtóztam és mondtam, képtelen dolog az, asszonyokkal kellene olyast csinálni, de ö azt válaszolta: gavallérság az, nem kell attól irtózni. Hanem én felkeltem mellőle és megmondtam, más szolgáról gondoskodjon, mert én nála nem fogok szolgálni. ” A továbbiakban előadta még, hogy a gazdája arra figyelmeztette, ha róla bármit is mondana, azt mint emberséges emberről semmiféle törvényszék nem hinné el, „mert egy tanúit a törvényben fel se vesznek. ” Amikor aztán Nyíregyházáról jöttek hazafelé, megismételte, hogy nem marad a szolgálatban. A gazda azonban azt kérte, ne hagyja ott és fo- gadkozott, soha többé ilyet nem fog tenni, a bérét is megjavítja. Még azt is hozzátette, csapja pofon, ha ilyet akar vele cselekedni. Vallomását azzal fejezte be, hogy gazdájának a szavain akkor elgondolkozott s ott maradt, a bérét azonban nem javította meg, „igaz, hogy ez után nem próbált többször”.

A volt szolgán kívül még több tanút is kihallgattak, közöttük olyanokat, akikkel szintén próbálkozott a vádlott. A vallomásokból kiderült, hogy már kora ifjúságától emlegették ferde hajlamait. A kerületi jegyző a tanúkat szembesítette a vádlottal és ennek eredményeként azt jegyezte be a jegyzőkönyvbe, hogy „semmit fundamentumo- san állítani a tanúk ellenében nem tudott ”.

A fiatalkorú B. Mihály vádlott kihallgatásakor előadta, hogy 1797. június 28-án este a lovakat a zajgatón akarta megitatni, de a gazda ezt neki nem engedte, hanem a sógorát küldte el a lovakkal. Amikor az elment és ketten maradtak, a gazda lábánál fogva lerántotta a földre, még az egyik csizmája is lemaradt a lábáról, megszorította és a nyelvét az ő szájába akarta bedugni, de ő „be nem vette”. Mivel a gazdája csak nyomta, hasmánt mászott alatta majd hatlépésnyi földön. Az ingét a vállánál a gazdája mindkét kezével megmarkolta és csak mászott utána. Mivel az ujján körömméreg volt - ezt a jegyzőkönyv

82 Nagy Sándor: A Hajdúkerületi Törvényszék...