A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1793-1850
76 Nagy Sándor: A Hajdúkerületi Törvényszék... A jogerőre emelkedett ítéleti rendelkezések összefoglalása A fellebbezési jog korlátozása a vádat képviselő tisztiügyészekre és a nemes jogállású vádlottakra nem terjedt ki. Az 1793-1850 közötti években a törvényszék elé állított 8849 vádlottból 1054 (11.9%) nemesjogállású volt. Ok a 3 évet el nem érő szabadságvesztés és bármilyen nemű büntetés miatt is élhettek fellebbezéssel. A törvényszéknek a már ismertetett 61 ítélete ellen sem a tisztiügyész, sem pedig a vádlottak által bejelentett fellebbezések nem vezettek sikerre, így az elsőfokon kiszabott büntetések és felmentések emelkedtek jogerőre. A 2.SZ. mellékletből kitűnően a törvényszék 22 főt esetenként 30, 40, 50, 60 pálcaütés, illetve korbács csapás elszenvedésére ítélt. Ez a nemű büntetés csak a nem nemes jogállású vádlottakkal szemben volt alkalmazható főbüntetésként, szabadságvesztés büntetésre ítélésük esetén pedig mellékbüntetésként kötelező volt a megfelelő számú ütés kiszabása. A vádlottak közel felét (49.0%) a törvényszék szabadságvesztésre ítélte éspedig 34 főt 2 héttől 6 hónapig, 28 főt 1 évtől 2 év 6 hónapig terjedő, 10 főt 3 évre és 7 főt pedig 4 évtől 6 évig terjedő időre. Ezeknek a büntetéseknek a végrehajtását adott esetekben súlyosbíthatták azzal, hogy a szabadságvesztés ideje alatt a vádlott köteles volt vasban, közmunkát végezni, hetenként 2 napon át böjtölni, amikor is csak kenyeret és vizet vehetett magához, eltilthatták a szeszesitalok élvezetétől, elrendelhették heti 1-2 napon, óraszámban meghatározott időtartamig vasra verését. A törvényszék a súlyosbítás módját az ítéletben rendelte el. Büntetésként 1 vádlottat ítéltek katonai szolgálatának letöltésére, ezért besorozása végett az illetékes parancsnoksághoz kísértették át. Ha a katonai szolgálatból végleg még el nem bocsátott, vagyis tartalékos állományban levő személy bűncselekményt követett el, az ide vonatkozó rendelkezések értelmében a büntető eljárást az illetékes polgári bíróság folytatta le, a büntetés kiszabása azonban a katonai parancsnokság hatáskörébe tartozott. Ezért a vádlottat a rá vonatkozó íratok megküldésével a bíróság köteles volt a katonai parancsnoksághoz átkísértetni. Erre a vizsgált időszakban egyszer került sor.
