A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Thököly hadakozása Debrecennel
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 51 harmadik mozzanat az átmenő forgalom alakulása. Míg a korábbi években az átmenő forgalom nem rótt nagyobb terheket a városra, most ez is növekedett a kuruc táborba tartó, és onnan jövő küldöttségek révén. Ezév végén, amikor a kuruc, török és erdélyi hadak egyesülése volt napirenden, Thököly Debrecen iránti magatartása, mintha megváltozott volna. Igaz a debreceniek élelmiszerrel bőségesen ellátták Thököly táborát. Thököly kedvező magatartásának az oka azonban inkább az erdélyi fejedelem és a török közelsége, valamint az a politikai szituáció volt, amely óvatosságra intette. Épp elég gondot jelentett Thökölynek, hogy a kuruc had és a saját önállóságának Apafival szemben érvényt szerezzen. Ez önmagában is bosszúra ingerelhette Apafit, mint ahogyan Teleki elmondása szerint félt is Thököly, amikor szeptember 7-én meglátogatta a fejedelmet. Valószínűleg volt igazság ebben a magyarázatban. Szeptember 8-tól pedig folyamatosan 1681. október közepéig, a hadjárat befejezéséig, az. egyesült sereg élelmezése, ostromszerekkel való ellátása, a felégetett Böszörmény és az elfoglalt Kálló megmaradt lakóinak Debrecenbe szállítása, a futárszolgálat ellátása jelentett igen komoly megterhelést a városnak. Kétségtelen, hogy a debrecenieknek Thökölyvel és katonáival korántsem volt annyi dolguk és vesződésük, mint az erdélyi haddal. Teleki generális meglehetősen csúnyán leszerepelt a debreceniek előtt. Mint ilyen esetben mindig, a város lakóinak novemberben is félniük kellett attól, hogy a Tokaj mellé szállt németek kirabolják Debrecent, arra való hivatkozással, hogy az ellenfelet kiszolgálták. A bíró hiába kérte a váradi pasától és Thökölytől a segítséget, akik mellesleg a közelben tartózkodtak, azoknak kisebb gondjuk is nagyobb volt, semhogy megakadályozzák a város esetleges elpusztítását. A város szerencséjére azonban ez nem következett be. Ehelyett Szoboszlón létrejött a fegyverszüneti egyezmény Thököly és Saponára pataki német parancsnok részvételével. Meglehetősen kétszínű magatartást tanúsított Thököly, amikor az év végén kérték a debreceniek, hogy boraik zavartalan lehozatala érdekében katonáit tartsa távol a hegyköztől. November 15-én még beleegyezett, 17-én már három napos beszálláshoz kötötte a kérés teljesítését. A város természetesen nemlegesen válaszolt a grófnak, így aztán a kurucok alaposan megdézsmálták a leszállított borokat. Sőt Balyk András borát kifejezetten Thököly utasítására akarták el
