A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Forrásközlés - Varga Gyula: Bocskai István Kismarjának adott privilégium levelének néhány tanulsága

302

5. A „város” abban a korban természetesen nem függetleníthető a feudalizmus kialakult és megszokott rendszerétől. Ezért a fejedelem szinte heraldikai pontossággal leírt, - lényegében saját fejedelmi méltóságát kifejező - pecsét használatával azt igyekezett biztosítani, hogy a lepecsételt, s a főbíró által aláírt rendelkezéseit mindenki tiszteletben tartsa és akceptálja.

Nyilvánvaló, hogy Bocskai társadalmi elképzelésének az alig véget ért szabadságharc lázas hónapjaiban - talán már betegségének kínzó terhe mellett? - nem lehetett meg a minden részletre kiterjedő, a korabeli törvényekkel és szokásjogokkal egyeztetett kidolgozása. Ha a felsorolt kiváltságokat egyenként vizsgáljuk, azok a szokásos „mezővárosi” kiváltságokon túl mutatnak, olykor nemesi jellegű előjogokat, máskor a királyi városok példáját vélhetjük felismerni bennük, ugyanakkor bizonyos feudális függőségi viszony maradványai is felismerhetők. A reformációt követő európai küzdelmek azt mutatják, hogy kialakult „receptek” más országokból sem érkezhettek, hiszen a fejedelem azon elképzelései, melyek a kismarjai oklevélből kiolvashatók, tiszta formában sem a német, sem a francia vagy a svájci reformáció antifeudális irányzataival, még inkább a spanyol ellenreformáció barokkos szemléletével nem egyeztethetők össze. Bizonyos vonásaiban talán a reneszánsz olasz városok, vagy az angliai puritán mozgalmak, a copy holderek, free holderek, newman-ek mozgalmaiban kereshetjük rokon vonásait. De a fejedelem ezeket még alig ismerhette. Éppen ezért a kiváltságlevél pontjaiban minden bizonnyal elsősorban a szabad székelyek és az erdélyi szász városok, s általában a szabad királyi városok példáit felhasználva, a maga erkölcsi felfogásával, hitével és meggyőződésével egyeztetett elveket fogalmazta meg.

Úgy tűnik, az autonóm faluközösségek eszméje Bocskait már régóta, kora ifjúságától foglalkoztathatta. Erre utal egy még 1559-ben kelt, Báthory Kristóf erdélyi vajda által aláírt oklevél, amelyben az ekkor már Bocskai István örökségét képező kilenc bihari falu (Gyapoly, Kerekegyház, Kasza, Kis Maria, Félegyháza, Hencida, Balkán, Zsadány, Okány) jobbágyait „...minden census, taxa, minden rendes és rendkívüli adó (contributio, lucrum camarae, subsidium, stb.) alól felmenti. (Károlyi Oklcvéltár III. 1885. 413-414) Feltételezhető, hogy ezt az oklevelet a Báthori Istvánt ekkor helyettesítő Kristóf vajda a fiatal földesúr, Bocskai István kezdeményezésére adta ki.

Varga Gyula: Kismarja mezőváros kiváltságlevele