A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Forrásközlés - Varga Gyula: Bocskai István Kismarjának adott privilégium levelének néhány tanulsága

301

rendelkeznének, amely a közösség által választott főbírónak és esküdt tanácsának - a főbenjáró bűnök kivételével - minden helyben előforduló bűnök megítélésében teljes szabadságot adna, beleértve még a halálos ítéleteket (pallosjog) is.

2. Az 1606-os Bécsi béke tükrében érthető, hogy még a királyi fiskus szokásos jogait is korlátozná, amennyiben a szokásos állami adók, katonai terhek (kapuadó, lucrum camarea, subsidium, katonai beszállásolás, forspontozás, stb.) alól is mentességet adna, illetve ezek helyett csupán az Erdélyben szokásos, az erdélyi országgyűlés által egy összegben kivethető „taxaadó” megfizetését követelné. A királyi hatalom befolyásának csökkentését jelentené az is, hogy a törvényes örökös, vagy végrendelet nélkül elhaltak, vagy a halálos bűnben elmarasztallak vagyona nem a kincstárra szállna, hanem azt a város a maga számára megtarthatná.

3. Nagy súlyt helyez arra, hogy a város, autonómiájának megőrzése érdekében megfelelő saját anyagi erőforrással is rendelkezzen. A már említett adóbevételeken túl ennek érdekében átengedi a város makktermő erdeinek használati jogát, engedélyezi vízimalom építését, átengedi a korcsmáltatás jogát, engedélyezi országos és hetivásárok tartását. Minden esetben külön is hangsúlyozza, hogy ezekből a bevételekből a város közszükségletei mellett elsősorban a helyi ekklézsia és az iskolák fenntartását kell biztosítani. (Ebből a szempontból is érdekes pl. az u. n. sabbathalis, vagyis a vízimalom szombat napi bevételének az egyház számára való rendelése.)

4. Bocskai szerint a város olyan autonóm köztársaság, melynek minden polgára szabad, de nem nemesi jogállású személy. Olyan független polgár, (Szabó István szerint „szabad paraszt”), akinek önérzetét, emberi tartását az is növelné, hogy tanúvallomását két közrendű ember szavaként fogadnák el. A nemesek jelenlétét ugyan elismerné, de ezek a városon belül nemesi kiváltságaikat nem gyakorolhatnák, hanem - mint általában a királyi városokban - osztozniuk kellene a közösség polgári tcrhciben és íéladataiban. A város polgárait senki idegen, földesúr vagy más hatóság - a főbenjáró bűnök kivételével - előzetesen le nem tartóztathatná, börtönbe nem zárathatná, hanem a maga igazát csak a helyi bíróságon keresztül kereshetné. A város önkormányzata maga dönthetné el, hogy kit fogad be maga közé (concivitas), de akit befogadott, azt onnan - a város hozzájárulása nélkül - senki nem vihetne ki, még volt földesura sem.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII