A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Forrásközlés - Varga Gyula: Bocskai István Kismarjának adott privilégium levelének néhány tanulsága

300

Varga Gyula: Kismarja mezőváros kiváltságlevele Várossá lakosait sokaknak példájára más helységek lakosai felett különös nyugodalommal kívánta fel se gélleni”. (Az eredeti protocollum „elrongyolódotf’, majd elveszett, de a szöveget Gyulay Gábor nótárius 1776-ban - feltehetően betűhíven - bemásolta az egyházi anyakönyv II. kötetébe, ahol az ma is olvasható.)

A hivatalos történetírás álláspontjának cáfolatára e néhány idézet nem elegendő, hiszen a tudományos etika megkövetelné a jelenleg elfogadott álláspont valótlanságának a bizonyítását. Erre pedig nincsenek hiteles forrásaink. Egy azonban bizonyos, hogy maga Bocskai István Kismarját tekintette „szülőföldjének”, hiszen csak ezzel magyarázható az a rendkívüli kiváltság, melyet - alig három hónappal halála előtt - a kismarjaiaknak adományozott. (Olyan lehet ez, mint ma, amikor csaknem minden gyerek valamely szülőotthonnal rendelkező városban látja meg a napvilágot, de valójában nem ezt tekinti szülőhelyének, hanem azt a helyet, ahol ősei, szülei éltek, ahol mindenkor „otthon” érezhette magát.) Ezért nem ítélendő el a kismarjaiak - akik közé magamat is számítom - azon meggyőződése, hogy a nagy fejedelem itt született, a Berettyó vize által körülfogott várban, melyet a falu ma is kultikus helyként tisztel.

Abban, ha egy fejedelem a maga valós, vagy vállalt szülőhelyét kiváltságokkal látja el, nincs semmi rendkívüli. De valószínű, hogy „igen kedves szülőföldjének” azt a jogi státuszt igyekezett biztosítani, melyet ő az adott korban legjobbnak tartott. Valószínű, hogy a maga által megkonstruált társadalmi képletben látja azt az ideális állapotot, amelyben szerinte az emberek legjobban érezhetik magukat, leginkább kiteljesíthetik képességeiket. A kismarjai privilégiumlevél rendelkezésének (dispositio) tizenhat pontja tehát valójában kifejezi Bocskai István társadalmi koncepcióját. Ez pedig a következőkben összegezhető:

1. Bocskai a 17. század társadalmi ideálját a földesúri hatalomtól független, autonóm város-képben látta. A földesúri hatalom jelenlétét ugyan szükségesnek tartotta, de csak addig, amíg az - hatalmi potenciája birtokában - vállalja a territóriumához tartozó város védelmét a külső atrocitások ellen. Bocskai elképzelése szerint a városok teljes mentességet kapnának mindenféle földesúri szolgáltatások (kilencedek, kepeadók, stb.) alól. Az egyházi tizedet ugyan be kellene szedniük, de ezt sem kellene a püspökségnek beszolgáltatni, hanem azt a maguk egyházának, iskoláinak a javára fordíthatnák. Nem tartoznának a földesúri jurisdictio alá sem, hanem olyan magas szintű bírói jogkörrel