A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Forrásközlés - Varga Gyula: Bocskai István Kismarjának adott privilégium levelének néhány tanulsága

298

Varga Gyula: Kismarja mezőváros kiváltságlevele tán ebben sem esik több szó arról, hogy ezek milyen módon alakítsák majd ki jövendő közösségük belső rendjét. A hajdú városok kialakulásában a fejedelem - bekövetkezett szomorú halála miatt - már nem vehetett részt.

Bocskai István Kismarja számára 1606. szeptember 22-én Kassán kiadott privilégiumlevelét azért tartom fontosnak, mert benne a fejedelem egy nagyon szép, és tanulságos indokolás után 16 pontban sorolja fel a falu számára rendelt kiváltságokat. E pontokból szépen kirajzolódik az a koncepció, amely szerint a fejedelem a 17. század elején az ideálisnak tartott faluközösségeket elképzelte.

Az eredeti, fekvő téglalap alakú, pergamenre írott, függő viaszpecséttel ellátott oklevelet Kismarja „leveles házában” egy fa ládában őrizték 1944 nyár végéig. (Magam még láttam, bár abban az időben még a - különben jól olvasható - latin nyelvű szöveget nem értettem.) 1944 augusztusában azonban - az akkori „menekítési” rendelet miatt - az ugyanebben a ládában őrzött Bocskai aranypénzekkel és az eredeti, 1606-os dátumot viselő pecsétnyomóval együtt elszállították. Az oklevél és az aranyak azután eltűntek, a pecsét valamilyen titkos úton megmenekült, s azt az 1960-as években a Déri Múzeum munkatársa, Másíts László egy ismeretlen férfitól a múzeum számára megvásárolta. (Másíts László: Kismarja XVII. századi ezüst pecsétnyomója. DME. 1969-1970. Debr. 1971. 55.72.)

Az oklevélnek számtalan másolatát, fordítását ismerjük. (Varga Gyula: Egy falu az országban. Db. 1978. 40. 42. sz. jegyzet.) Ezek hitelessége nem mindig megbízható. Szerencsére az eredeti fogalmazvány is megmaradt Bocskai Liber Regius-ában (OL. Gyulafehérvári Káptalan Levéltára. Bocskai Liber Regius. 34-36. folia /6 oldal/). Magam ennek xerox másolatát használtam, melynek kiolvasásában és szakszerű fordításában Csobán Endre egykori debreceni levéltáros és Szabó István professzor úr voltak segítségemre.

Az oklevelet a hajdúkutatók általában nem ismerik, vagy ha hivatkoznak is rá, részletesen nem elemzik. Bár az eredeti latin szöveget és annak fordítását az „Egy falu az országban” c. könyvemben idézem, most mégis fontosnak tartom e szövegek újabb közre adását, mivel a fent említett könyv ma már alig elérhető a kutatók számára.