A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Mónus Imre: Folyás története
let már számolt Polgár kiválásával és az 1718. február 11-én hozott határozatával végre tudomásul vette.9 Szabolcs megyének a nádorhoz írt előterjesztéséből kiderült, hogy a várost lakói pusztán hagyták, és még öt év múlva sem lakott benne egy lélek sem. Ez a folyási pusztaterületre is vonatkozik. A város hajdú lakossága Tiszacsegére, Tiszadohra és a Borsod megyei Oszlárra költöztek. így ért véget Polgár, Folyás-tanya és Szentmargita 110 év körüli hajdúvárosi korszaka, s az új telepesek teljesen új korszakot nyitottak 1720 után az immár káptalani jobbágyfalu életében. 272 Mónus Imre: Folyás története Folyás ismét káptalani birtok A káptalan visszaperelt területen megpróbálta megindítani az életet. Az uraság emberei már 1721-ben megjelentek és megújították a határdombokat, hogy pontosan jelöljék a település határának széleit. Az, hogy teljesen elnéptelenedett-e az egész polgári határ, vitatott, de a betelepítésre szükség volt. Ezt a Helytartótanács nyomása miatt is meg kelleti tenni. A telepesek toborzása 1726-27-ben történt. Az eddigi történeti munkák azt igazolják, hogy a telepes lakosság az egri káptalan hevesi, mátraaljai jobbágyai közül kerültek ki, de jöhettek Szolnok megyéből is, hisz eredetileg is volt olyan vád a káptalan részéről, hogy az elmenekülő hajdúk Szolnok megyében találtak befogadó településre. A református vallásit hajdú lakosságot a betelepített római katolikusok váltották fel, akik ma is olt élnek Polgáron, Folyáson, Újszentmargitán és a későbbi telepes községekben (Tiszagyula- háza, Újtikos, Görbeháza). Az első betelepült gazdák számát egy korabeli jelentés 40-re teszi, az 1730 körüli levél már 58 aláírást tartalmaz, 1732-ben már 71 családfő aláírása szerepel, 1743-ban 97 család lakta Polgárt és a hozzá tartozó tanyavilágot. Ezt az időszakot nevezhetjük a betelepítés folyamatának. A felsorolt családokból már Folyásra is költöztek, s itt főképpen az állattenyésztés és a halászat volt a főfoglalkozás a mezőgazdálkodáson belül, hisz az uraság a betelepítéssel is arra törekedett, hogy minél nagyobb hasznot tudjon húzni a visszaperelt területről. Az uraság állattartása a század végére jelentős méreteket öltött, s főleg marU.o. 132. p. 9
