A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Mónus Imre: Folyás története
273 ha-, juh- és sertéstartásra rendezkedett be. Folyáson a sertéstartás volt a jelentős. A következő táblázat az állatállományt mutatja a polgári káptalani birtokon: 10 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 1785 marha juh sertés ló Tikos 76310 Polgár1245Margita1177Folyás399A Folyásra települt lakosok számát nem tudjuk, de mint tanya- központ 10 vagy több család is lehetett, akik ott az uraság gazdaságában munkát kaptak. Az állatgondozókon túl név szerint tudjuk említeni Morvay István folyási kerülőt, aki a határt felügyelte, és Jászai András kocsmárost, aki a vendégfogadó tulajdonosa, vagy bérlője volt. 1810. március 11-én a káptalan uradalmi összeírást végeztetett, mely szerint Folyáson a következő leltárba vehető uradalmi épületeket, szántóföldet találták: a folyási vendégfogadó- a folyási kertben az uraságnak két istállója állott, a nagyobbik 40, a kisebbik 25 marha számára készült, (vályogfalú, nádtetős épületek)- az uradalom folyási szántóföldje 110 pozsonyi mérő volt. A leírtak azt bizonyítják, hogy Folyáson az urasági major gazdálkodása jelentős volt. A mezőgazdasági növények közül a gabona- termelés volt a legfontosabb. A káptalan földjárandósággal fizette az alkalmazottakat. A kocsmáros 7 kaszás számára 1 nap lekaszálható rétet használhatott. Ezen kívül Szentmargitán használhatott a „Tárkányi szállások ” mellett hat köblös szántóföldet, ezen kívül a Teleknél lévő elhagyott földek közt még három köblöst. Kaszálója is volt a „ Szil nevezetű zugba” három szekér szénára való. Haszonélvezete ezáltal jelentősen szaporodott, hiszen a szénát és az abrakot az utazóknak szabadon árulhatta, s az „Allásbul lévő haszon” is az övé volt. 10 Heves Megyei Levéltár, Eger város levéltára B.LXXII/a./442.
