A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Mónus Imre: Folyás története
270 Mónus Imre: Folyás története tartozó pusztákkal (lakott pusztaterület volt Folyás is, bár az adománylevélben nem szerepel) együtt Szabolcs megyétől elkülönítve (a hajdúvárosok beékelődtek Szabolcs megyébe, korábban hozzá is tartoztak, Szabolcs megye sohasem nyugodott bele a Hajdúkerület önállóságába és különállásába) adózzanak. A királyi parancs végrehajtása nem ment baj nélkül, mert Szabolcs megye - ha bele is nyugodott abba, hogy a hajdúvárosok adóját nem számíthatta be a rája kivetett összegbe, - a területén lévő puszták után járó adóról nem volt hajlandó lemondani. Ebből per lett, mert a megye 1696-ban a hajdúvárosok kezében lévő pusztákra 6400 Ft adót vetett ki, és ennek egy részét katonai erővel be is hajtotta. A városok nem az adófizetést tagadták meg, hanem azt kérték az uralkodótól, ítéletlevél formájában mondassa ki a városok és pusztáik Szabolcs megyétől való függetlenségét. A per évekig húzódott, a városok testületileg tagadták meg az adófizetést a megyének.5 Ez is segítette a hajdúvárosok területi különállásának szervezeti megerősödését, amely a Hajdúkerület megalakulásához vezetett 1698-ban. A hajdúk a török kiűzése után elvesztették a nemesi jogállás legnagyobb előnyét, az adózás és katonatartás alóli mentességüket. A királyi pénzügyi kamarai igazgatás alatt a szabad királyi városokhoz hasonlóan évről évre megállapított összegű adóval voltak megterhelve. Ez az 1686 (a török kiűzése) előtti állapotokhoz képest jelentékeny rosszabbodást jelentett számukra, de helyzetük lényegesen kedvezőbb maradt, mint a földesúri birtokokon élő jobbágyfalvak lakóié volt. A per folytatódott a káptalan és Polgár között. Zong György, Polgár hadnagya a város nevében Szabolcs vármegye előtt kijelentette, hogy a megye által Szentmargita pusztára kivetett adót nem fogja megfizetni. A pusztát nekik a király adományozta, ennek ellenére a káptalan is pályázik rá. Az embereket a káptalan már kétszer elvitette róla, s a város 100 Ft-ért váltotta ki őket. A pusztát nem használhatják, és Szabolcs megye az adót épp úgy követeli tőlük, mint a többi várostól. Azok éppen úgy 50 forintot fizetnek, pedig több pusztát is használnak, Polgárnak pedig csak ez az egyetlen külső birtoka van. (Folyás nem számított külső birtoknak, hanem külterületi lakott hely volt) Ha a megye Szentmargita adóját le nem veszi rólunk, elpusztul a város - írta a hadnagy.6 5 Polgár története, 1974. Szerkesztette: Bencsik János, 113. p. 6 U.o. 114, p,___________________________________________
