A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Mónus Imre: Folyás története

függésben élő cselédekből, béresekből, pásztorokból állt, másik részük pedig a mezővárosi arisztokrácia telkén letelepedett, szolgálatra kötelezett zsellérekből tevődött össze.3 Az utóbbi körbe tartozhatott a Folyás-tanyán, mint Polgár külterületi lakott részén élők többsége. Az egyes rétegekhez tartozó csoportok számát nem tudjuk, de az 1702. évi fennmaradt első hajdúösszeírásból lehet következtetni, melyben Polgár 107 családdal szerepel,4 s az akkori családok tagjainak számát 6-10 fő között lehet számolni. A folyási tanyán élő családok száma csak becsülhető, 7-12 között lehetett.

1686-ban Buda visszafoglalása a töröktől a hét hajdúváros eddigi helyzetét megrendítette. A hajdúk katonai szolgálatára nem volt többé szükség, sokkal inkább a tőlük várható adóra, katonai kvártélyadásra (katonáskodásuk idején nem voltak kötelesek katonát befogadni, mert a császár szerint katona katonát nem tarthat el), a császári hadsereg élelmezéséhez való kenyér- és húsporciókra és fuvarozásra. Az első években mindezek alól némi mentességben még részesültek. A különböző országos hatóságok több ízben is megerősítették a köny- nyítéseket, de ezeknek sok foganatjuk nem volt. 1693-ig rendszertelenül, hol ezzel, hol azzal terhelték meg őket, az 1694-95 évre pedig már rendszeres porciófizetésre lettek kötelezve. A katonaság természetbeni ellátása és a pénzbeli adó a hét hajdúvárosra együttesen 20000 Ft-ban volt megállapítva. Ebből Polgár és körzetére a lakosságnak megfelelő arányban szabta ki a Hajdúkerület a fizetendő adót.

A többi hajdúváros (Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúdorog, Hajdúhadház, Vámospércs ) esetében ez csak az eddigi adómentesség elvesztését jelentette, korábbi jogállásuk megmaradt. Polgár, Folyás-tanya, Szentmargita esetében azonban (a török fennhatóság megszűnése után) az egri káptalan birtokjogának feléledése a földesúri hatalom alá való visszakerüléssel fenyegetett. Röviden szólva a jobbágysor következett. Az egri káptalan ezért a Tiszántúlon elvesztett területért a pert meg is indította. A következő három évtizedben ez a per a város életét beárnyékolta. A perbeli események világosan megmutatták, hogy a hajdúszabadság a jobbágysorhoz viszonyítva mennyivel kedvezőbb társadalmi szintet jelentett.

A hét hajdú város adóigazgatási különállása I. Lipót 1693-ban kiadott rendeletén alapult. Ez elrendelte, hogy a városok a hozzájuk

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII_____________________________269

3 Polgár története, 1974. Szerkesztette: Bencsik János 111. p.

4 HBML.HbFl. IV,A. 502/d. 1. Hajdú összeírások___________