A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Mónus Imre: Folyás története
264 Mónus Imre: Folyás története hasonlítjuk. A rendszeres áradások megszűntek, s ekkor indult be ismét a szikesedés folyamata, ezek a szikes területek ma is nagy foltokban találhatók. Ilyen nagyobb szikes legelőrész a Folyás ér bal oldalán Kígyós, Folyás-Kígyósnak is nevezték. A Folyás érről a XVIII. századi katonai térkép így ír: „ A Folyás pataknak nincs partja, a mocsárban fut, a Selypesbe torkollik, és mindenütt mocsaras.” A Folyás ér nevéből a település nevére következtethetünk. A Folyás bővizű ér, amely a Bágy vizét vitte a Selypesbe. Azt a helyet, ahol a Folyás a Selypesbe ömlött, Folyásfoknak nevezték. Szentmargita a Folyás értől délre van. Folyás (a település) és környéke talaja korlátozott termőképességű, legtermékenyebb a községtől keletre és a Tiszához közel eső részeken nagy területet borító réti talaj. A községhez tartozó terület középső részén a szántóföldi művelésre alkalmatlan réti szikes talaj dominál, melyek kialakulása a magas nátriumtartalmú, felszín közeli talajvizek előfordulásához kötött. E szikes talajok legtöbbször csak legelőként hasznosíthatók. Ma már természetes vízfolyás nincs a község területén, viszont sok csatorna keresztezi, ezek közül legjelentősebb a Nyugati-főcsatorna, mely közvetlenül a település mellett halad el. Ebből táplálják a Folyás területén lévő halastavakat, melyek közül legnagyobb a Tinó-laposi halastó. A település határa mellett északdéli irányban a Selypes-ér folyik, az egykori Sajó-Hernád medre örö- kítődött általa át a mai felszínre, a szabályozásokig a Tisza árvizei is rajta keresztül folytak le, s akkor a szerepe fontosabb volt. Az ásatások leletei alapján következtetve az Árpád-korban, a X- XIII. században Folyás-Bivalyhalom, Folyás-Kígyós tanya, Folyás- Simahát néven ismert határrészek lakott területek voltak, amit a régészeti felszíni kerámia-leletek igazolnak. Ezek a kis települések feltehetően a tatárjárás előtt elsorvadtak, vagy a tatárjárás idején végleg elpusztullak. 1 Az egri káptalan folyási gazdaságának igazgatója 1916- ban elmondta, hogy a szájhagyomány alapján ismert területek, régi domb, - amely már csak a szántás idején észlelhető - utal a régi település kápolnája, vagy temploma helyére, mellyel bizonyítható, hogy a leletek valóban lakott településről, vagy településekről valók. A XIV. századtól újra lakott hely lett, a Hunyadiak tulajdonába került, 1490-ben Mátyás király halála után Corvin János - Mátyás király fia - Bakőcz Tamás egri püspök, eszergomi érsek tulajdonába juttatta, aki bizonyos szentmisék mondásának kötelezettségével 1501 Polgár története 1974, Szerkesztette Bencsik János 42,p. 1
