A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Mónus Imre: Folyás története
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 263 Folyás története Mónus Imre olyás község Hajdú-Bihar megye északnyugati határán fekszik a Nyugati-főcsatorna mellett, Polgártól délre, annak vonzáskörzetében. Szomszédos települések Hajdú-Bihar megyében Polgár, Görbeháza, Újszentmargita, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében pedig Tiszatarján és Tiszakeszi. Területe 5390 ha, ebből belterület 75 ha. Lakossága 442 fő. Folyás 1992-ben vált önálló községgé, előzőleg Polgárhoz tartozott, annak egy tanyaközpontja, lakott terület volt a Folyás ér mentén, így sorsa mindig Polgártól, illetve a Polgárt ért társadalmi-gazdasági változásoktól függött, ennek megfelelően a lakosság száma is változott. A XX. században az 1910-es népszámlálás idején 335 fő, 1960- ban 610 fő, 1970-ben 546 fő, 1990-ben 314 fő, 1999-ben a fent írt 442 fő élt Folyáson. A terület természeti adottsága: domborzata egyhangú, csekély lejtésű, ártéri szintű, tökéletes síkság. A felszínen előforduló pleisztocén kori üledékek főleg iszapos, agyagos löszképződmények, melyek nagyrészt a folyók lebegő iszapjának ártéri lerakódásából keletkeztek. Kis területen fütóhomok, löszös homok is fennmaradt ebből a korszakból. A Tisza mintegy 20.000 éve jelent meg a területen, átalakítva ezzel a korábbi vízrendszert és felszabdalva a futóhomokformákat. Üledékei az ártéren képződött öntésföldek (iszap, agyag) és a morot- vákban lerakodott finom iszapból keletkezett réti agyagok. A holocén korszak száraz, meleg éghajlatának eredménye volt a szikes területek kialakulása, ezek azonban a későbbi nedvesebb időszakokban jobbára eltűntek. A XIX. század közepén megindult Tisza-szabályozások ismét jelentősen átalakították a táj képét, ha a XVII. századi viszonyokhoz
