A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A debreceni "lóvasúttól" a villamosig
176 Robert Davidson 1838-ban építi meg villamos motorját s azt egy kocsiba építi be, amely óránként már 4 angol mérföldnyi sebesség kifejtésére képes (6,4 km/ó). Végül 1860-ban Thomas Hall mutatja be „Volta” elnevezésű kocsiját, a maga szerkesztett „villamos lokomotívot” (3. ábra), amely egyetlen, vontatott személyszállító kocsiból áll, s amelynek mozdonyában galvánelemek ad ják a hajtóerőt. Európában 1870-ben mutatnak be Párizsban egy olyan városi gőzkocsit, amelynek kerekeit „rug-gyanta övékkel” látják el. Az első hazai kísérlet pedig az a bemutató volt, amelyet 1873-ban tartanak a budai határban, ahol egy angol gyártmányú gőzmozdony által vontatott közúti szerelvényt mutatnak be, s amelyet Éltető Elek kir. magyar mérnök vezet, amely azonban nem nagy sikert arat. Mindezen kísérletek mellett az 1870-es évek nagyvárosi tömegközlekedését mégis a stabil, lóvonatú vasutak biztosítják, míg a kisebb városokban ezt az „omnibuszok” adják. A nagyvárosokban pedig egyre kiterjedtebben kezdik használni az említett vaspályákon gördülő, lóvontatta személyszállító kocsikat (4. ábra) A leginkább kiterjedt ilyen vaspályahálózat Berlinben alakul ki több tíz km hosszban és több száz igavonó ló alkalmazása mellett. Az első gőzvontatta városi vasút is német földön - feltehetően - Kassel városban áll üzembe, mégpedig 1871. július 1. napján, ahol alighogy megindul az új vasúti üzem, a mozdony tengelye eltörik. Rövid üzemszünet után a közúti vasút újból megindul és hosszú ideig megbízhatóan üzemel. Párizsban, 1870-ben, a Montparnasse és a vasúti pályaudvar között indul meg az első gőzerővel működtetett városi vasút, mintegy 5 km hosszú pályán. Néhány év múlva ezt a vonalat véglegesítik s az azzal szerzett tapasztalatokat a következőképpen összegzik: „...a közönséges utcai forgalom legcsekélyebb veszélyeztetése nélkül lehetséges a 12,0 m-nél szélesebb utcákon a közúti vaspályákon gőzmozdonyok a I ka I ma zás a...”1 A közúti vasutak nagyvárosi fejlődése oly rohamos, hogy az említett berlini lóvasút hálózata 1873-ban már mintegy 70 km hosszat tesz ki s azt mintegy 11.000 ló szolgálja ki. Míg az első gőzmozdony Berlin utcáin 1877-ben jelenik meg, a közönség nagy viszolygása mellett s a rendőrkapitány drasztikus korlátozásai ellenére. Mégis a lakosság „...a gőzkocsik használatához rövid időn belül éppen úgy hozzászokik, mint Simonyi Alfonz: A debreceni „lóvasúttól” a villamosig Csíkváry Jákó: A közlekedési eszközök története. Bpest, 1882. 128. 1
