A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése 1849-ben és 1861-ben

166 jegyző, a régi nemzetesek közűi talán kettő volt jelen [...] az újonnan a közpolgárok közül választott képviselőkből most is 10-12 volt jelen [...] S van néhány, aki rendesen eljár a közgyűlésekbe, a dolgokhoz egy­szerűen, de okosan hozzá is szól [...] Pár hét alatt már a második eset, hogy nem jelent meg annyi, hogy a közgyűlés a törvényes számot a hivatalnokokkal együtt kitöltötte volna. "ss Bár a 40 főtől október 3-át követően eltekintettek, mégis a prob­léma áthidalása végett Barcs Dániel indítványára még októberben akként rendelkeztek, hogy minden utcában egy képviselő hívja össze a 30 közgyűlési tagot, s ha nincs jelen mindegyik, a hiányzókat az utca- gyüléssel pótolják; egyébként pedig a 30 főt négy részre úgy osszák fel, hogy minden héten legalább heten vegyenek részt a közgyűlésen. A közgyűlés időpontjáról kezdetben meghívójegyekkel értesítették a képviselőket, de mivel ezek kézbesítése - különösen a rendkívüli ülé­sek alkalmával - késedelmet okozhatott, 1849-ben áttértek az utcaszé- lekre kihelyezett falragaszok útján történő invitálásra55 56. A másik létszámbeli probléma a képviselők fogyatkozásából keletkezett időről időre, mivel „a gyűlés kezdetén megvolt a törvényes szám, és a gyűlés alatt szökdöstek el a képviselő urak [...] Sokan már 12 órát hallják, veszik a kalapot, szétnéznek, nem látja-e őket valaki, s mint a korhely tanuló a teremből, úgy illannak ki a képviselő urak. ”57 A képviselők tényleges aktivitására egyébként leginkább nevük­nek a jegyzőkönyvekben történő említése gyakoriságából következtet­hetünk. Eszerint behatárolható egy szükebb, tíz-tizenkét fős személyi kör, akik gyakran szerepeltek, s leginkább őket bízták meg ad-hoc bizottságok vezetésével, vizsgálatokkal, szervezési munkálatokkal (pl. Bayler István, Blaskovich Kálmán, Csáthy Károly, Csóka Sámuel, Dettrich Miklós, Katika Károly, Sápy Sámuel, Szentpéteri János, Ti­kos István, Tóth Sámuel, Végh Mihály). Azonban a legtöbbek nevével maximum a „jelen voltak” bejegyzéseknél találkozhatunk, amelyek negyvenöt személynél szinte sosem utaltak többre (a 180 főből, azaz nagyon „ügyeltek” arra, hogy az utcánkénti 7 fő elvét véletlenül se teljesítsék túl), sőt gyakran egyáltalán nem került az említett rovat 55 Alföldi Hírlap (a továbbiakban: АН). I. évi'. 1848. 11. sz. augusztus 6. 41.p„ va­lamint HBML. IV. 1102/a 1. k. üsz 819., 349.1. 56 HBML. IV. 1102/a 1. k. üsz 831., 353-356.1., HBML. IV. 1102/a 2. k. üsz 232., 165.p., Balogh István: A város és népe. In: A szabadságharc fővárosa Debrecen. 1849 január-május. Szerk.: Szabó István. Debrecen, 1948. 46.p. 57 АН. I. évi'. 1848. 10. sz. augusztus 2. 37.p. Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése...

Next

/
Thumbnails
Contents