A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése 1849-ben és 1861-ben

kedések végrehajtásához, tettleges segéllyel semmi esetre sem [szabad hozzá] járulni”7'2.

Ezt követően 29 tiszteletbeli képviselőt választottak azon életben maradt személyek köréből, akik 1848-as tevékenységük következtében üldöztetéstől szenvedtek. Egyúttal egy 6 tagú bizottságot jelöltek ki egy, az uralkodónak címzendő felirat megszövegezésére, amelyet a február 7-i ülésen el is fogadtak. Ebben a közgyűlés kifejtette, hogy ,Az összes birodalom és szeretett hazánk közös érdekében kötelesnek érezzük magunkat a legmélyebb alázattal bár, de egyszersmind nyílt őszinteséggel juttatni el e tárgyra vonatkozó nyilatkozatunkat Fölséged trónja zsámolyához [...] Valamint érvényesíttetnőnk azon állításunkat is, hogy az alkotmányellenes kormányzat időszakából fönnmaradt, s idegen törvények szerint kormányzó és ítélő hatóságok működése alkotmányos intézményeinkkel homlokegyenest ellenkezik, s ennél fogva oly küzdelmet támaszt, amely a társadalom, a nemzet és királyi szék jól felfogott érdekeire nézve egyaránt víszteljes [...] A törvénykezés joga a fejedelem és a nemzet között áll megosztva, a fennálló törvények érvényének eltörlése vagy módosítása mind a Pragmatica Sanctio, mind az ezzel lényeges összeköttetésben lévő sarkalatos törvények és koronázási hitlevelek értelme szerint mindkét félnek össze- hangzó, törvényes hozzájárulása nélkül nem eszközölhető [...] A meg- koronáztatás bekövetkeztéig az 1790. évi III. te. értelmében alkotmányos kötelezettségének eleget tenni kölcsönösen tartoznak [...] Nem jöhet oly eset, hogy az alkotmányellenes intézkedések bennünk eszközükre találhassanakMintegy bátor figyelmeztetésként óvva intette az uralkodót a pesti országgyűlés április 2-án történő összeülésének meggátolásától, s addig is követelte a még működő alkotmányellenes kormányzati intézmények megszüntetését, a történelmi közigazgatási rendszer visszaállítását avégett, hogy az uralkodó és a nemzet végre „kölcsönösen kiengcsztelődve találkozhassék””.

A fentebb idézett felirat szövege annyi megjegyzést feltétlenül érdemel, hogy lényegében a város által támasztott - nem is mindenhol burkolt -, feltétlen elvárásokat tartalmazta quasi ultimátumszerűén, nem leplezvén az 1850 és I860 közötti korszak elítélését és az e tekintetben felmerülő (minimum erkölcsi) felelősség telepítéséről vallott nézetét. Az 1790:3. te.-re történő hivatkozással pedig egyértelműen * *

Hajdü-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII_____________________________j 55

HBML. IV. B. 1107/a. lk. üsz. 3., 3-4.p.

HBML. IV. В. 1107/a. lk. üsz.17., 12-14.p.