A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése 1849-ben és 1861-ben
156 azon alkotmányossági aggályra utalt, hogy Ferenc Józsefet ugyan elfogadta Magyarország uralkodójának, de nem kívánta továbbra is mellőzni a megválasztásához egyébként szükséges (itt legalább utólagos) nemzeti beleegyezést és annak eljárási intézményeit. Az említett te. ugyanis kimondja, hogy „Kegyelmesen beleegyezett О császári királyi apostoli felsége, hogy a királyi fölavatás és koronázás minden egyes trónváltozáskor az elhunyt király halálától számított hat hónap lefolyása alatt törvényes szertartás szerint múlhatatlanul végrehajtassák; épségben maradván azonban a közbenső idő alatt is a királynak minden örökös jogai, melyek az országnak közönséges és az alkotmánnyal megegyező kormányzáséira tartoznak [...]” Miként később még jelezzük: a koronázás elmaradása miatt lényegében - és joggal - de hire tartalmilag továbbra is trónbitorlónak tartotta a kor I. Ferenc Józsefet, csupán proforma enyhült a megítélése (lásd pl. a szokásos „O Császári Királyi Apostoli Felség” megszólítás-formulát). Ezt jelzi a helytartótanács in praxi elfogadása is, mivel egyébként alkotmányellenes testületként tekintettek rá34 35 - s nem szerepelvén a magyar történeti alkotmányban, valóban akként is működött. A jegyzőkönyv-vezetéssel kapcsolatban vetődött fel annak kérdése, hogy csupán az abban jelenlévőként feltüntetett személyek, vagy az egész közgyűlés mint testület tartozik felelősséggel az elfogadott határozatokért. A válasz természetesen az „egész testület egyetemét” jelölte meg a felelősség hordozójául, ettől függetlenül a jelenlétet о c mindig feljegyezték' . A következő közjogi problémát az a február 14-én kelt császári rendelet ismertetése okozta, amelyben az uralkodó a koronázás, az eskütétel, a hitlevél kibocsátása és a nádorválasztás érdekében az országgyűlést április 2-ára Budára hívta össze, s egyben „oly modorú, amely a legkeserübb fájdalmat kelti minden honpolgár kebelében”. Ugyanis ezen meghívólevél nem a magyar sarkalatos törvényekre - különösen a Pragmatica Sanctiora., az 1790:3. tc-re, az 1790:10. tc-re és az 1848. évi törvényekre, valamint a kibocsátott hitlevelekre - tekintettel, hanem a január 16-i királyi rendeletre hivatkozva hívta össze az országgyűlést, és nem Pestre, hanem Budára, noha az 1848: IV. te. 1. §-a világosan Budát nevezi meg az országgyűlés helyéül. Különösen sérelmezték a császár-királyi rendelkezésnek azt a részét, amely Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése... 34 HBML. IV. B. 1107/a. lk. üsz.36„ 24-25.p. 35 HBML. IV. B. 1107/a. lk. üsz. 40., 27.p.
