A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése 1849-ben és 1861-ben
153 hogy ezúttal már nem csupán a saját utcájukból, hanem az egész város területéről nevezhettek meg személyeket a választási íveken. így a szavazatokat ezután nem utcánként külön, hanem együttesen összesítették. Az „elválasztott” képviselők a február 4-i nyitó közgyűlésen tettek esküt; a választási elnök üdvözölte a főnixként megújult szervet, majd az új polgármester, Kiss Lajos (1848/49-ben főjegyző) köszönte meg „ő méltóságának” a becsületes és részrehajlásmentes szervezést, s átvette az elnöki feladatokat. A képviselők ezután a Nagytemplomban és a római katolikus templomban jelentek meg, s végül viszatérvén a tanácskozó terembe, elénekelték a Himnuszt és a Szózatot27. Az 1861. évi közgyűlés összetételére vonatkozóan nem értünk egyet Ifj. Barta János azon kijelentésével, mely szerint a közgyűlésbe „[...] csak az 1848 óta elhalt tagok helyére választottak újakat”28. Először is azért, mert ez nyíltan ellentétes lett volna az 1848:IV. és az 1848:XXIII. te. rendelkezéseivel, mivel mind az országgyűlési képviselőket, mind - mutatis mutandis - a szabad királyi városok közgyűlési tagjait 3 évre választották meg 1848-ban (1848:IV. te. 3-4.§§), s ez az időintervallum nyilvánvalóan eltelt, emiatt tartottak országgyűlési választásokat is 1861 áprilisában. Másodszor, a tények sem igazolják Ifj. Barta János állítását, mivel az 1848-49. évi képviselőtestület 180 tagja közül csupán 47 főt választottak meg 1861-ben is (az 1848. évi közgyűlési jegyzőkönyv és az 1861. február 6-i Dehreczeni Közlöny névjegyzékét összevetve: Hatvan utca: 9, Péterfia utca: 8, Csapó utca: 9, Czegléd utca: 9, Varga utca: 8, Piacz utca: 4 fő azonos29), ami 26,1%-os újraválasztási arányt jelent azzal, hogy az e körbe tartozó jelölteknek is versenyezniük kellett a választásokon (nincs semmilyen utalás az ellenkezőjére), ergo nem alanyi jogon járt nekik a mandátum. Az pedig egyébként sem valószínű, hogy 13 év alatt - a szabadságharcot is beleszámítva - 134-en haltak volna el, s ha - horribile dictu - így is történt volna, akkor meg nem alkalmazható a „csak” szócska, amely egyértelműen a többséggel szembeni kisebbségre utal, noha itt éppen fordított az arány. Harmadszor, a vitatott kijelentés alapját Ifj Barta János nem jelölte meg jegyzettel, s a korabeli források egyike sem tesz említést efféle eljárásról, illetve az általunk ismert Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 27 DK. II. évi'. 1861.63. sz. február 2. 265-266.p„ 64. sz. február 6. 270.p. 2!< Ifj. Barta: i. m. 30.p. "9 DK. II. évf. 64. sz..február 6. 270.p. és HBML. IV. B. 1102/a. l.k. üszn. 15-17.p.
