A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése 1849-ben és 1861-ben

149

segédei az oka minden mostani sújtó körülménynek”. A „szózat” végső formájából Kossuth nevét mégis csak kihagyták, de annyit inkorporáltak, hogy ,xi közelebbi időkben történt események üdvöseredményre nem vezettek, süt a hazát jelen sujjos helyzetbe juttaték [...]”2°

Július 8-án ezzel szemben egy olyan rendelet érkezett a kormánytól, amely szerint Debrecen szabad királyi város, valamint Szabolcs, Szathmár, Ugocsa, Zemplén, Beregszász, Ung és Máramaros vármegyék és a hajdú városok az oroszokat „mindenütt pusztítsák”. A közgyűlés belátta: bármit tegyen is, azzal a konkuráló két felsőbb ab- szolútum minimum egyikét megsérti, s így nem mervén felvállalni a döntések felelősségét, azok meghozatalának jogát a tanácsra delegálta* 21.

Közben Sillye Gábor teljhatalmú kormánybiztos népfelkelést rendelt el, a tanács azonban - a közgyűlés egyetértésével - úgy határozott, hogy miután „e városban, hol az epe mirigy diihösködik, és amelynek lakossága nagy részben az oroszok által szekereikkel és lovaikkal elhajtatott, más része pedig a kósza hírek után indulva elbuj- dokolf, a népfelkelést megszervezni nem lehetséges, de a kérdést továbbra is napirenden tartja. Valójában a város ekkorra már megadta magát Cseodajefnek. Sillye fedte is a vezetőséget a sárga-fekete zászló kitűzése miatt, mondván, hogy ezen tett „Magyar ország törvényes kormánya orgánumának valóságos és nyilvános megvetése, mihez járul még az is, mi szerint a városi hatóság által, az ellenségnek tett hódolat nyilatkozat ellenkező nyilatkozat által vissza nem húzatott; a kormányhoz küldött kivonat nem tekinthető hódolat nyilatkozatnak". A város végül 24 órát kapott a hódolat kinyilvánítására, különben a vezetőség nem ismerhető el törvényes (legitim) testületnek. A közgyűlés ellenben akként vélekedett, hogy a kormányzónak küldött tudósítások által a kormány iránti bizalmát már tettleg prezentálta, de, ha ez szükséges, írásban is megerősíti. (Egyébként végezetül július 22-én a népfelkelés mégis útjára indult - bár akkor és úgy már nem létezett sok értelme.)

Szintén július 13-án ismertetett levelében Kossuth is hasonlóan elmarasztaló szavakkal illette Debrecent, melyek szerint „tisztviselői

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII

2U HBML. IV. B. 1102/a. 2. k. üsz. 280., 209-210.p„ Szabó: i. m. 38.p„ Balogh: A forradalom... i. m. 488.p.

21 HBML. IV. B. 1102/a. 2. k. üsz. 243., 170.p.