A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Kossuth Lajos és Debrecen 1848-ban
119 „Hazánkban is hosszas álmot aludt kínos sírjában, eleven-holtán a’ szabadság szelleme, - ’s im a’ természet tavaszával együtt életre kelt az! hazánkban is századokon keresztül nehezült a’ szabadság koporsóján az erőszak, zsarnokság nagy köve, ’s még e’ mívelt században is féltékenyen nyomá azt egy átkos kormány kéz, nyomák annak nemzetünk több nemtelen fiaiba is átoltott ujjai, ’s a’ föld’ minden bérczeiből öszvehordott kőhalmaz nem lenne olly nehéz, mint ama rettenetes kéz, és hálátlan hazafi ujjak valának. ’S im hazánk nemtője ’s nagy fija Kosuth fegyvertelen kezekkel megmozgatá a’ nagy követ, majd levevék azt dicső Nádorunkkal, ’s a’ feltámadt halottat jó Királyunk visszaadá a’ nemzetnek! hazánkban is rég zug a’ rabszolgaság’ életzuzó vihara, ’s im Isten váratlan megköté annak szárnyait, kilehellé lelkét, ’s a’ megrongált nemzet újra élni kezd! [...] És te nemzetünk nemtője, hazánk’ nagy fija Kosuth, kit egy idegen nép is olly lelkesedve, a’ tiszteletnek olly sok külső jeleivel fogadott, - te, ki nem csak az igazságnak apostola, de a’ szép, már jelenné vált jövőnek is jóslója valál - te, ki az igazság küzdteréről, hol letiltatál, hol börtönbe hurczoltatál, - te az igazság’ lánczot emelt ’s mégis tántorithatlan bajnoka - te kinek lelked gyúlpontja az igazságnak, fogyatkozást nem szenvedő napja a’ bölcsességnek, szíved élőforrása a’ nemes érzelmeknek, nyelved leghatalmasabb fegyvere az ékes szólásnak, te kinek kezeidbe tévé le Isten a’ mózesi csudatevő vesszőt nemzetünk vezérlésében, mit adjunk neked - hiszen tiszta lelked nem jutalomért, de magáért az erényért küzdött, áldozott - hiszen, mi ha ajándékot, ha hálát akarunk adni, a’ mi hálánk hasonló a’ virág illathoz, melly nem hat fel a’ naphoz, ’s nem adhat semmit annak tüztengerének. Legyen nagy neved örök betűkkel írva nemzetünk történetének könyvébe, legyen dicsőítve legkésőbb unokáink által, a’ nemzet vég lehelletéig - legyen élted, ideálja a’ nemzet nagyjai szent törekvéseinek - és mi ha áldást kérünk Istentől hazánkra, magunkra, nem kérünk egyebet, csak hogy a’ te drága életedet tartsa meg nékünk, csak hogy adjon neked hosszú boldog évek sorát! Éljen nemzetünk nemtője hazánk nagy fia Kosuth!! ’S ti is kik lelkes Kosuthunknak az igazság küzdterén segítségére valátok, kiknek neveiteket nem sorolom elő, ne hogy talán neveitek egymás utáni említése által latolgatni láttassam érdemeiteket, ti kiknek neveiteket különben is tisztelettel ismeri, emlegeti minden jó hazafi - vegyétek ma az öntudat legdicsőbb jutalmát, a’ haza kivívott szabadságából fonódjék homlokotokra a’ Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII
