A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 26. 1999 (Debrecen, 1999)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1757-1850
hivatkozott, hogy a büntető ügyekben fellebbezésnek nincs helye és az ítélet végrehajtását kérte. Többrendbeli ügyészi és védői perbeli szóváltás után a tanács úgy határozott, hogy a fellebbezést nem engedi meg. Tóth János emiatt írásban panaszt nyújtott be Csanády Sámuel kerületi főkapitányhoz, aki arra utasította a böszörményi tanácsot, hogy a fellebbezést „ intra dominium megengedni el ne mulassza, mert ezt hozza magával a Haza Törvénye és a közönséges igazság”.4 Egyébként maga Csáky Antal sem ragaszkodott az 1729:30.te. rendelkezéséhez, mert az elnöklete alatt működött öttagú bíróság 1756. február 9-12. napjain a hajdúkerület közgyűlése által másodfokon hozott ítéletek ellen bejelentett fellebbezéseket bírálta el.5 Mária Terézia 1756-ban az egész országra kiterjedően elrendelte, hogy azokat az ügyeket, amelyekben „ életnek elvesztése fennforog” vagyis halálbüntetést szabtak ki, „a Jurisdictionalis Magistratusok által revidiáltatni kell” és az ott hozott ítéletek kihirdetés előtt a helytartótanácshoz, onnan pedig őhozzá terjesztendők fel. A halálbüntetést kiszabó ítéleteket ettől kezdve csak a királynő hozzájárulásával lehetett végrehajtani. Ez a rendelkezés a hajdúkerület büntető jogszolgáltatását illetően azt jelentette, hogy mivel a büntető hatáskör újra szabályozása következtében a hat hajdúvárostól megvont pallosjogot a királynő 1757 májusában a kerület közgyűlésére ruházta, halálbüntetést csak a közgyűlés szabhatott ki a hatáskörébe utalt bűncselekmények elkövetőivel szemben. Az itt hozott büntető ítéletek ellen fellebbezésnek nem volt helye, de a kegyelmezési eljárást le kellett folytatni. Ezért a kerületi közgyűlés köteles volt a halálra ítélt vádlottak bűnügyeinek iratait a további intézkedések megtétele végett felterjeszteni a kassai kamara direktorához s az ő útján értesültek az uralkodói döntésről. A hajdúkerületben a közgyűlés elsőfokú büntető hatáskörének megállapításával vált érvényessé az 1729:30.tc-nek az a rendelkezése, hogy a büntető ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Ennek következtében azonban igen gyakran előfordult, hogy azokban az ügyekben, amelyekben nem volt kötelező a kegyelmi eljárás lefolytatása, vagyis halálnál enyhébb büntetést szabtak ki, az elítéltek különböző Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI _____________________________39 4 Uo. B.ügyek. 1749.Fasc.Fasc.A.No.2. Az iratok között Csanády Sámuel 1749.szept.l-én kelt levele. 5 Uo. L. a 2.SZ. jegyzetben megjelölt közgyűlési jegyzőkönyvbe bekötött 18.oldalakat. ___________________________
